Fénytenger borította tiszta ég,
sötét éjen tündöklő csillagok,
vágyódva néztem mindíg utánuk,
s választ kerestem: itt miért vagyok?

Nemrég hajnali szél simogatott,
megsúgta halkan szívemnek, lágyan:
beteljesül álmodott végzetem,
eljött értem Ő, kire úgy vártam!

Bolond a hitetlen szív, ha szeret,
én e csodában hinni nem mertem.
De gyengéd és őszinte szavai
erőt s hitet adtak, hogy elhiggyem.

Életem párja lettél, hisz' érzem,
azóta ismerem a szerelmet,
mióta végre most Rád találtam,
s féltve-szorítva fogod kezemet.

Ne engedj el soha, én sem teszem!
Szeretnék boldogan élni Veled,
minket egymásnak teremtett a Sors,
bárhová vezessen utad, megyek.

Vihetnél a világ végére is,
ne félj, örökre a Tiéd vagyok!
Soha nem veszíthetsz el, mert tudom:
hűen szerelmed rabja maradok.

Ha tekinteted távolba réved,
találj meg a végtelenben, és hagyd,
hogy közös álmunk valóra váljon,
hiszen életem csillaga Te vagy!

Lehetsz tőlem távol, e kis időt
kibírom, szerelemmel várok Rád.
Mert ha majd a karjaiddal ölelsz,
tudom, végre megszűnik a világ...