Tavaszváró
Ezt a meleg rigófüttyöt
kibírnom már alig lehet!
Bármerre is visz a sorsom
utolér isteni végzetem.
Szép a világ virágzása,
szép biza, csak a
testem jajdulása a makacs.
Istenem! ezt a fülledt rügypattanást
csak a móka, nóta vígasztalja!
Bármennyire is csalogatsz
te édes, mézes barack!
Nagyon vártalak! a nagy homályban
csak rád gondoltam.
De mint szelid szeled megcsapott
Éreztem, arcom mint a piros alma, ragyogott.
Milyen volt születésed?
Merre jártál, te Újjáélesztő,
míg mi és fiaid téli álmot álmodtunk?
De, meghoztad mire vártunk,
meghoztad azt zsákostul!
VP
2005.04.19 |
