Egy ember gondolataiból
Elmennék akármerre látok, Vinnélek magammal csodálatos átok. Miként a pirkadat jő, Úgy jön belém az erő.
Csillagok, kikövezett útját járnám, Bár nincsen szárnyam, mégis visszaadnám. Istenem, bármikor is jön a végzet, Poros lehelletemmel újraéled.
Hova tűntetek régi jó barátok? Tán elfeledtétek igazi jó pajtástok? Aki mindig anyátok és apátok lett, Vagy Nektek csak egy öreg korhadt fa lesz?
Bármerre is járok, Jön velem az átok. Ha nem élek, ha nem halok, Hazugságon én sem járok!
VP 2005.04.20. |