| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Találkozás egy régi szerelemmel Ideje:: 04-23-2005 @ 07:54 pm |
|
|
|
|
|
Ismertem egyet a Júliákból:
egy lány volt a… a harmadik ából.
Hej, be szerettem! Mindegy… elmúlt,
múltam hűlő iszapjába hullt –
Ám a minap, mikor a Széchenyi strasszén
szembe jött velem, a lábam sasszén
lépett, épphogy sikerült kikerülnöm -
Úristen – gondoltam – ő lehetne most a nőm!
Hosszú, ősz haját a szél lebbentette,
pont, amikor elléptem mellette,
ekkor néhány haja szála arcomhoz ért…
Mintha ostor cserdítené ereimbe a vért,
s mint mikor szélemelte száraz avar
arcodba csap…, olyan volt. De mért
ez a furcsa érzés bennem? E zavar
itt benn? Hisz’ meg kellett volna ismernie!
Hisz’ rámnézett! Bár szemét szemüvege
mögé rejtette… pár lépés, és leesett
a tantusz: Ez nem lát! Jézus! Ez megvakult!
Ekkor eszembe jutott minden, minden, a múlt:
a piros bugyija (az az egy, mindig az esett
le róla), erről meg illata, arról meg guszta tompora…
Ó Mores! Ó Tempora!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-07-2006 @ 12:01 pm
| Hozzászóló: Nefelejccss (Ideje: 04-23-2005 @ 08:30 pm)
Comment: Jópofa, szellemesen megfogalmazott vers. Nagyon tetszik, bár rettegek tőle, hogy velem is előfordulhat, hogy valaki, akinek régi Júliája voltam, épp ilyen érzésekkel megy el mellettem az utcán:)) .., Csak hát ő nem tudná ilyen jól megírni ezt... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csingi (Ideje: 04-23-2005 @ 08:55 pm)
Comment: Ez egy fantasztikus vers. Az érzés olyan emberi, olyan amit csak múltával élhet át az ember így. Nagyon megszorította a szívem. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Paulus (Ideje: 04-23-2005 @ 09:09 pm)
Comment: Csingi, Nefelejccs. Köszönöm, hogy hozzászóltatok. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 04-23-2005 @ 09:34 pm)
Comment: Szuper! :))) Nagy grat :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 04-23-2005 @ 09:43 pm)
Comment: hahaha!:))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 04-24-2005 @ 01:37 am)
Comment: Miért érzem, hogy nem ennyire vidám ez a vers?
Legalább is az elején még biztosan nem,...később váltottál,.....nagyon tetszik,...de tévednék az érzésem illetően? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: khama (Ideje: 04-24-2005 @ 09:52 am)
Comment: Benne van a kettősség, úgy érzem. Vidám-szomorkás. Így hullanak porba az ideálok? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Paulus (Ideje: 04-24-2005 @ 07:51 pm)
Comment: Vidám is, szomoru is. Eklektikus, amilyenek az érzelmeink. Köszönöm hozzászólásaitokat. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Fata_Morgana (Ideje: 04-25-2005 @ 06:16 am)
Comment: Eszemben sincs hízelegni, (ahogy itt senki másnak, hiszem) ez egy nagyon jó vers. Csöppnyi zavar ugyan, hogy nem tudom, valóban megtörtént-e?, az nekem nagyon fontos lenne, a hitelesség miatt..., ti. az érzelmek hitelessége miatt. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Paulus (Ideje: 04-25-2005 @ 11:56 am)
Comment: Kedves Fata. Megnyugtatlak: pontosan így történt, ahogyan leírtam. Ám ha nem pontosan így történt volna, az érzelmek hitelességén az semmit sem változtat. Jó ideje van egy érzésem, hogy Te valami alapvető félreértésben vagy. Olvasd el az alábbi idézetet: "küszöbünkről a szorgos évszakok/vállukon hordják el halottainkat/mig háztetőnkön a piros tehén/hasig kék fűben gázolva legel ---/példának ennyit a homálytalan,/ az áttetsző tengerszemnél is tisztább/beszédből, melyre még most sincsen a/megsértett szónál találóbb szavunk:/Realizmus.
(Zelk Zoltán) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Fata_Morgana (Ideje: 04-25-2005 @ 12:46 pm)
Comment: Kedves Paulus, éppenhogy az érzelmek megtörténtére utaltam, (és nem pedig a cselekvésre) az elképzelt érzelmeket nem tudom kellően értékelni. Fogalmam sincs, miért van ez? - ma már könyvekből is inkább az életrajzi leírást szeretem, de ez nem idetartozik. A félreeértésről Márai írt megfontolandót, bemásolom: "A földön kétmilliárd és néhányszáz millió ember él, így mondják. Tudjad tehát: kétmilliárd és néhányszáz millió esélye van annak, hogy szavadat, cselekedetedet félreértik. Ahány ember él a földön, annyi a félreértés esélye és lehetősége. Ez a nagyszerű és a félelmes az emberi életben, ez a végzetes minden emberi megnyilatkozásban és vállalkozásban. Azt mondod: "fehér" vagy "fekete." De a világon fehérek és feketék is élnek, igaz? S egy fehér szemében más a fekete, mint egy fekete szemében. S végtelenül másként tükrözik minden emberi lélekben a világ. Minden kiejtett, leírt szónak más és más a zengése kétmilliárd és néhányszáz millió ember lelkében. Ezt is tudnod kell, s nem szabad soha meglepődnöd a visszhang felett, mellyel az ember a másik ember szavára felel. Az emberi élet végtelen félreértések örök sorozatának körforgása. E félreértések összege az a színes, bonyolult, félelmes és nagyszerű csoda, melynek gyűjtőneve az ember."
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Paulus (Ideje: 04-25-2005 @ 01:22 pm)
Comment: Kedves Fata. A Márai idézettel egyetértek. Én is így gondolom. De az "elképzelt" érzelmekkel nem tudok mit kezdeni. Nem is nagyon értem. Hogyan lehet egy érzelem elképzelt? A szerelmet el lehet képzelni? A bánatot, a haragot stb. ? Talán ha megvilágosítanál... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Fata_Morgana (Ideje: 04-25-2005 @ 01:42 pm)
Comment: Tehát szeretted azt a Júliát, és nem csak odaírtad, ez így sokkal értékesebbé teszi a versed a szememben, mintha kitaláltad volna az egészet. Ennyi csak. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lonszi (Ideje: 04-28-2005 @ 01:17 pm)
Comment: Palkó!
...hááát, előbb egy Eszter, most meg Júlia...az ábécé összes betűje?:)...profán a Júliás...az Eszteres fűszeresebb...még tovább!!! |
|
|
|
|
|
