Felhő integet az égen, benne pihen arcod, kezed..
Mint gyermek mosolyát látom, színes vattacukor-hegyek, csepp kezében fogva tartja, édes ízek, kopott terek, piciny lábak tipegése, bizonytalan, szája remeg, kérdőn néz a tekintete, ki mondja meg, mi lesz vele? Szeme előtt szép pillangó, szellők szárnyán száll a teste, virágszirmok hívogatják, ezüstös mámorral festve, de ő célját tartva repül, tudva, eljön még az este, mikor végre hazatalál, Kedvese csókját keresve, megpihen a hosszú úttól, boldog, hisz' várt rá Szerelme.
/ Kedvesemnek, mert nem búcsúzom... Várok Rá... /
|