Őrült táncok VI. (2000 szeptember 3)
Rémkiáltó
Metsző szél jár a porlepte folyosón Baljós sziszegéssel szökik be egy ajtón Zörrennek sárgult papirlepkék Titkukat a századok rég megették
Lebben a függöny, a szék halkan mordul Homályos ablak kelletlen csikordul A sarokban szekrény nyikordul Semmi más többé már nem mozdul
Elhagyott kastély törődött termeit Kísértet járja, rájuk sem hederít Időtlen fogságban unottan jár egyre Nem vár már régen megváltó kegyre
Éles fény csap le a sötét várra Hőhullám robban a vértelen tájra Lágy hang simul a bástyafokokra Csipkéket rajzol a merev romokra
Szavak suhannak, derűs mosoly ébred Idegen e földön, homlokán nincs bélyeg Félelmet nem ismer, nevetni merészel Nem számol, nem retten, elmondja elégszer
Dermed a kísértet, únt uralmát féltve Sötét ordítása szökik fel az égre Szerető szív láttán nevére ébred Rémkiáltó árnya szórja Rád a mérget... |