Édesanyám!
A hajad ugyanolyan,
Mint régen
Fekete tincsek csillannak a fényben
Átölelik a kóbor májusi napsugarat
Befestik az égen az arany csillagokat.
Itt vagyok, csak nézlek,
Mint régen
Annyi mindent elmondanék Néked
Boldogságom, bánatom, évek
Napjaim, pillanataim, de csak nézek.
Virág, Neked hoztam,
Mint régen
Vörös csokor szegfűből, középen
Sajnálom, de csak ennyi futja Tőlem
Megkésett köszönet, lebeg át felőlem.
Friss vizet öntök a vázába,
Mint régen
Eligazítom a csokrot, látom nézed
Születésem, életem, és lényem
Gondolkodásom alapja, személyem.
Simogass, szólíts meg,
Mint régen
Érezni szeretném hiányzó ölelésed
Egy más világ mi béklyó két karodon
Meleg nap van és én mégis vacogok.
Pedig látlak itt állsz,
Mint régen
Érzem minden idegsejtemmel jelenléted
A szél játszik vagy te simítasz hangtalan
Megköszönöd a virágot, rövid pillanat.
Édesanyám !
A hajad ugyanolyan,
Mint régen
Távolodó, fekete tincsek csillannak a fényben
Mosolyod tükröződik fájón, de könnyedén
Fejfádon megpihenő gesztenyefa levelén.
|
