Ketten ülünk a csendben , kezed a vállamon , s fülembe súgod : engedj be, barátod leszek... Én ellöknélek -már ha volna tested - és kidobnálak az ajtón Te illetlen betolakodó...de nem tehetem. Jogod van itt lenned ,mert üres vagyok és kietlen . A szívem kiadó ,igaz nem hirdettem, mégis rámtaláltál, bevallom nem Téged vártalak....Menj innen! Most már tudom..... Te kérdezted tőlem ,boldog vagyok -e.!....És tudom hogy hű szolgád , a Csalódás árult el .....Míg a Holddal társalogtam , Ti az ablakom alatt lesben álltatok csak a pillanatra vártatok ,hogy legyen halványabb az álom, hogy az édes váljék íztelenné, hogy a csillogó fénytelenné, hogy ......a szerelem közönnyé.....Így volt ugye? A Csalódás szaladt hozzád, s Te hozzám .....én ajtót nyitottam Neked.....s most Te vagy a kedvesem , bár nem kellesz nekem. Élsz bennem , rajtam ,mellettem....de jól figyelj ! Nézz meg jól minden zugot, helyet ,szegletet ,mert már csak perceid vannak....kiteszlek innen amilyen hamar csak lehet . Érzem hogy a Szerelem elindult felém ,s idő míg ideér ,de én kivárom s kitartok bármi is legyen.....mert Veled élni kínzó gyötrelem......Persze most is elmehetnél , önként ,büszkén.....Csak gondolj bele , ha kiderül hogy a Szerelem megint elűzött , jött látott s győzött, s Neked megint menni kellett ,ez nem tenne jót a hírnevednek .Indulj inkább most, hagyj magamra, egyedül .....Hazudd majd hogy meguntál , hogy mellettem magányos voltál......Én nem árullak el... Kérlek!!!!
Kinevetsz. Gúnyosan kacagsz,bennem fészket raksz ,s csendben szívod a vérem . Tudod mit? Nem ellenkezek , inkább engedek,mást úgysem tehetek ....várok, csendben tűrök , s közben csak remélni merem, hogy nem késik el ,még élve talál rám a nagybetűs Szerelem...
|