Lépésed nyomán virágok nőnek,
ahol jársz, harmat-szirmuk rám talál,
csokorba gyűjtöm mindegyik szálat,
illatuk s színük űzi a magányt.

Szavaidtól zeng a bársonyos ég,
csillagok születnek, Hold betakar,
ezüst köpenyt terít rám gyengéden,
a Nap is szerelmi zsoltárt szaval.

Pillantásod örökre rabul ejt,
szerelmesen, áhítattal nézlek,
elégni szemeidnek tüzében,
engedd e gyönyörű mámort, kérlek.

Érintésed remegve kívánom,
ölelésed forró vágyakat rejt,
csoda-világot társz fel előttem,
szenvedélyed vihara, érzem, kell.

Tengerek mélyén a színes világ,
homályban is kirajzolt vad szépség,
Te vagy szívem s lelkem igazgyöngye,
mindent legyőzünk, hidd, nem kell kétség!

Mikor majd újra itt leszel velem,
és fürödhetek lelked fényében,
szomjas ölelésem mindent elmond,
csak tarts ki, Kedves, ez a kérésem.

/ Kedvesemnek, hitet s erőt adva... /