Kihányt Gondolatok:Évszakok
Kiszökött a nyár a szívemből, Sötét foltos barna leplét teríti rám az ősz. S kifakultak a színek, Mind fehér és fekete lett, Egyszerű gyönyör.
Mint fürge ujjú tolvaj, Belopta magát a tavasz. Oda-ahol még jégcsapok lógtak, a házak oldalán, S ahol még hó fedte volt a táj. Oly hirtelen érkezett, a szikár pompás napsütés. A fű se nem sárga, se nem barna, Csak zöld, S tiszta kék az ég.
Sehol egy cifra fehér felleg,se szürke, S a régen dörgő égboltból, mozdulatlan, Nesztelen csend lett. Nincs egy dallam,ami betöltené az üres teret. S nyughatatlan magányomban írom e verset. 2005.Május Sendiert |