| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Mese a meztelen királyfiról Ideje:: 05-10-2005 @ 12:19 pm |
|
|
|
|
Egyszer egy királyfi elindult, hogy megkeresse a magához illő királylányt, de se égen, se földön nem találta. Bánatában arra gondolt, hogy megöli magát, és neki is állt intézkedni. Hogy fél-e a haláltól? Ezen nem gondolkodott, csak elbúcsúzott mindenkitől, akiről úgy gondolta, hogy fontos a számára. Mikor ez megtörtént, elindult a tengerhez, hogy abba ölje magát.
Ment, mendegélt a királyfi, és azon gondolkodott, nehogy valakit kifelejtsen, nehogy valakitől ne búcsúzzon el. Még megvolt rá a lehetősége, hogy visszaforduljon, ha eszébe jutott volna valaki. De nem jutott senki se. Így aztán csak ment, míg el nem érkezett a tengerhez.
Vihar volt. Hullámok korbácsolták fel a víztükröt, szikláknak dobálták magukat, és ilyen időben egy árva sellő nem sok, annyi se mentette volna meg szerelemből a királyfi életét. A királyfi pedig levetkőzött szépen anyaszült meztelenre, és már nem királyfi volt, csak egy ember.
Ahogy a parti szikláról a víz fölé hajolt, vizes lett. Hideg volt és fázott. Ült a sziklán, miközben a hullámok felcsapódtak meztelen testére, és közben beesteledett.
Ült a parti sziklákon a meztelen csuromvizes ember, és arra gondolt, hogy még soha nem volt ilyen egyedül. Körülötte ott a világ, de ő egyedül van a sötétben egy hideg és félelmetes sziklán.
És akkor a királyfi felállt, felöltözött és hazaindult. Megtalálta önmagát. Rájött, hogy neki nem a királylányra volt szüksége, hanem saját magára ahhoz, hogy megtalalája, amit keres. Nem királylányt keresett ő, hanem önmagát. És önmagához önmaga vezette el.
A királyfi hazament, és elvett egy szép, talán rangjabeli lányt. Valószínű, egy szomszéd kirlálylányt.
A királyfi arra jött rá ott a sziklán, hogy egyvalakitől nem búcsúzott el, mégpedig a benne élő embertől. Ahogy ott ült a sziklán, megpróbálta, de az ember nem válaszolt. Az embertől, aki meztelenül és csuromvizesen ült a sziklán, nem tudott elbúcsúzni, mert az nem válaszolt neki. Ember volt, aki élt. Visszament hát az élő halottak világába, mivel nem tudott elbúcsúzni az egyetlen élő embertől, akit ismert, a benne élő önmagától.
Mindenki csak egy élő embert ismer. A többi élő halott. A múlt, a jelen és a jövő halottjai, akik csak a bennük élő embert ismerhetik élő embernek.
Ha felismerik.
A királyfi meghalt. Idős volt és beteg, és félt a haláltól. Mielőtt meghalt, elvitette magát a tengerhez. Szélcsend volt, a víz enyhén redőzött hullámos felülete csillogott és mélyen kéklett. A királyfi levetkőzött anyaszült meztelenre, és leült a sziklára. A szikla nem kopott el az évek során, csak a királyfi testén látszottak meg az idő nyomai.
A királyfi azért ment a tengerhez, hogy elbúcsúzzon a benne élő embertől. És a benne élő ember megszólalt. Annyit mondott csak, hogy: Jó utat! A királyfi pedig már nem félt a haláltól. Tudta, hogy nincs mitől félnie, hiszen az életnél nincs mi félelmetesebb, azt pedig a háta mögött tudhatta.
Aztán szépen lassan beesteledett, a királyfi fáradt teste pedig lehanyatlott a kemény sziklára. Másnap a fiai vitték el onnan, hogy eltemessék a föld alá, hogy senki se lássa.
A királyfi fiai soha nem tudták meg, hogy miért halt meg az apjuk a sziklán. Ők élő halottak voltak.
Sok-sok év múlva egy másik ember ült csupaszon a hideg és vizes sziklán.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-10-2005 @ 12:19 pm
| Hozzászóló: veva (Ideje: 05-10-2005 @ 01:21 pm)
Comment: Megtalálni önmagunkat, tényleg a teljes (lelki) lemeztelenítés után tudjuk csak. Persze ehhez az is kell, hogy akarjuk megtalálni önmagunkban az EMBERt! ---------- Tetszett ez nekem!!! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szimbolum (Ideje: 05-10-2005 @ 02:18 pm)
Comment: Nem mindennapi mese , talán nem is mese....Tetszett:-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: EnolaG (Ideje: 05-13-2005 @ 12:45 am)
Comment: Tetszett, csak nem tudom, nekem egy kicsit hosszadalmasnak tűnt, túl sokat ismételsz, elnyomatéskosítod a meztelenkedést, meg hogy találjuk meg önmagunkat.
A távolkeleti példamesék azért jók, mert elrejtik a mondanivalót, nem azt nézed, nem azt keresed, csak úgy mellékesen az is ott van az érdekes történet mögött. Valahogy a középutadat kéne eltalálnod, de ez, már megbocsáss, nem az volt. |
|
|
|
|
|
