Amikor az én anyukámék nászúton voltak,
Egy cigánylány tenyerükből nekik azt jósolta,
Hogy tíz hónapon múlva kislányuk fog születni,
Akit imádattal fognak ők majd szeretni.
Pont tíz hónappal később a világra jöttem,
Igaz szeretetben, boldogságban nőttem.
Mégis mennyire örültem, mikor nagykorú lettem,
Azt hittem a világ másképp néz majd engem.
Önállóságra vágyva hamar férjhez mentem,
Majd három kisgyerek édesanyja lettem.
Életemben sokszor hibát hibára halmoztam,
Ilyenkor mindíg csak szüleimhez futottam.
Mellettük én megint, újra gyermek lettem,
Hozzájuk bújva én vigasztalást nyertem.
Példaképül állítom őket ma is magam elé,
Hogyan viszonyuljak a gyermekeim felé.
Csemetéim sok örömet jelentenek nekem,
Mégis visszasírom a régi szép éveket.
Ha egyszer, egy napra gyermek lehetnék,
Hálámat szüleimnek végre kifejezném.
Elmondanám végre, hogy ők a legjobb szülők,
Szeretetemet  mutatnám mindenki előtt.
A cigánylány jóslata végülis igaz lett,
Szeretetben élhettem végig az életet.