Évek hosszú sora óta szeretlek téged,
A parázsló szerelem ugyan már múltté lett,
Felváltotta azt a megbízható szeretetem,
De hogy miért szeretlek? Nincs rá feleletem.

Összeköt bennünket jaj de sok-sok régi emlék,
Megható felidézni azt is, mik történtek nem  rég.
És bár sok mindenben nem értünk mi egyet,
A viták után valaki  mindíg megtöri a csendet.

Meghatódom tőle, hogy gondoskodsz rólam,
És amit mondassz, az nem csak üres szólam.
Aggódásodat bár sokszor nekem ki nem mondod,
Tudom, hogy miattam van nagyon sok gondod.

Nem felejtkezel meg ünnepnapjaimról sem,
Ilyenkor örömet okozol nekem oly kedvesen.
És bár természeted sokszor nehéz elviselni,
Nem tudnálak én téged szívből nem szeretni.

Évek hosszú sora óta szeretlek én téged,
És ez már így marad, sohasem ér véget.
Köszönöm, hogy vagy nekem, és szeretsz,
Köszönöm neked, hogy az enyém lehetsz.