Budapest, este 10
Megyek dolgozni. Péntek este 10-kor.
Mikor máskor?
Szeretek este sétálgatni: kellemes a levegeő, kevés az autó, a motoros pizzafutár, az ember... mindegy.
Megjön a troli, leszállnak, felszállok. Csak néhányan mennek tovább, ketten, vagy hárman, az Arany János utca nem annyira népszerű.
Arany János utca, végállomás. Köszönjük, hogy velünk utaztak!
És én is köszönöm, hogy a kontroll ma sem szállt fel.
Séta a Deák térig. Benézek a Kínai gyorsétkezde ablakán, látom, ahogy a vidám kínai kiszolgálólányok és szakácsfiúk vacsorázgatnak. A maradékot meg majd becsomagolják maguknak.
Belebotlok egy angol turistacsoportba, épp a Bazilika szépséges rejtelmeit vizsgálgatják, a csoportvezető fölfelé mutogatva magyaráz nekik. Egy pillanatra én is odafordítom a fejem, én is egy leszek közülük, csodálkozással vegyes szakértelemmel bámulom a kupolában a harangot. Tovább megyek, mielőtt eszébe jutna valakinek megszólítani engem.
Deák tér, pontosabban, a Nagy Nemzeti Gödör. Az idő meleg, a padok tömve vannak. Szépek, és csinosak. Csicseregnek, élénken gesztikulálnak. Készülődő parti "fílingje" lengi körbe őket, mint enyhe parfüm, és még valami más... zavart tekintetek pillantanak rám, furcsa mosollyal arcukon, összecsukott könyvek, eltakart kezek... tenyérbe rejtett, néhány perce sodort cigaretta...
Másnap, reggel 6 körül
A madarak csicseregnek, a levegő meleg párával teli, mintha izzadna az esti alkalmi táncmenetek után.
Itt-ott egy-egy hajléktalan alszik a padon, itt-ott egy-egy részeg tegnapi bulizó, de a tér, a gödör többnyire üres, kihalt, csak a kellékek maradtak ott, néhány üveg, néhány pohár, néhány papírlap, csipszes zacskó, néhány csiga a fűben, néhány gumi a bokorban...
Munkába menő emberek gyér raja, az igazi menetelés csak tíz perc múlva kezdődik.
A lámpa vált, Arany János utca.
Podmaniczky (szobra) alatt néhány spanyol diáklány, enyhén rongyolódott cuccokban üldögél, stílusuk így tippre talán punk rock. Előttük egy két sörösflakon, talán már üres, talán még nem, szükségük lesz a folyadékra néhány perc múlva. Mindegyik kezében egy-egy személyre szóló "nevetős cigi". Felszállok a trolira, és nézem, hogy öntözi termékeny talajunkat a spanyol kultúra áradó folyama, a pad mögötti kis füves részen.
Indul a menetrend szerinti, a lány visszamászik a padra, aki az előbb még a bokorban lebzselt, sehol egy rendőr, én meg azon gondolkozok, vajon mióta ilyen alacsony az emberek ingerküszöbe...
|
