Mit tegyen a lány, ha szeretni képtelen?
Ha gonosz szellem megátkozta holdfényes éjjelen.
Rámodta az igét, hogy ne szeressen soha,
Legyen olyan akár a lét: kegyetlen és mostoha.
Jött a fiú, a csillag elvonult, nappal lett megint.
Sírt a lány újra, mert nem tudott semmit.
Nem kívánt csókot, csillogó tekintetet,
Bánat könnyek vontak köré áttetsző lepleket.
A fiú könyörgött, hozzá járt szüntelen,
Mélykék szeme csak egy bűnt vallott: szerelem.
De a lány hideg volt, jégkoszorú szívén,
Rendíthetetlen, mintha lenne mondabeli szirén.
Elűzte az igaz szerelmet, kitaszította az álmot.
Csak puszta sivatag maradt utána, elaprózódott.
Mit tegyen a lány, ha szeretni képtelen?
S érezne már szívből, de szikla lét a végzete. |