Most, hogy napról-napra mindíg orvosokhoz járok,
Lassan gyógyul testem, bár még csak vegetálok.
A tavasz is a szép reményt hozza most el nekem,
A napsütés szépen gyógyítja elgyötört lelkemet.

Istenem, add, hogy tudjak végre igazán nevetni,
Két kicsi unokámat okosan, és örömmel nevelni.
Igaz, hogy a pici még csak most lesz majd öt napos,
De kicsi szemeiből a reménység máris  rám ragyog.

Ilyen az élet; elveszítünk valakit, és ez fáj nagyon,
Aztán megpróbálnak vigaszt adni öröm pillanatok.
A fájdalom ugyan nem múlik,és gyógyul be soha már,
Bár óriási kárpótlás akar lenni két gyönyörű unokám.

De élni kell a mának, élni kell még most itt a szépnek,
Éjjelente az angyalok a mennyről, reményről mesélnek.
Nappal a földön keresem én a boldog menyországot,
Próbálom elviselni életem, és csak tovább vegetálok.