akarsz és elveszed ami kell
tetszik ez az ősi játék
vonzalom húz mágnesként
nagy erő ellen gyenge test
fejemből szivárog az akarat
szóhoz sem jut az okos szó
lázas vagyok és te látod ezt
úgy vágyom bizonyosságra tőled
tűz éget egyéb nem is érdekel
átkozott lettem mert kívánlak
bűnös kacagó vágy zaklat
hát játszd el velem legszebb játékodat
tágítsd a teret állítsd meg az időt
közös létünkben dobogjuk két szívvel az egy valót
szád üde selymével csókolj zsigereimbe narkót
lágy kelyhem Merlin nyelvével ért csak szót
kell hogy megigézz rettentő fáradt vagyok
elnyűtt lényem kábulat után sajog
tölts fel mint egy lemerült elemet
itass le zenével zárd bilincsbe kezeimet
bőkezűn adj a gyönyörből nem kaptam eleget
írni és gondolni kevés lett nem elégíti kedvemet
nyisd meg testem forró kapuját
széttárt combjaim közt hasalva lassan simulj belém
színhús tagoddal így ringass ágyékod tengerén
csússzon és édesen feszítsen a szenvedély
felhorzsoltál véremet vetted már nyöszörgök érted
puha gyolcs legyél testemen gyógyítsd be vérző sebem
a kéj utáni vágy virága alattomban kinyílt
lomhán nyújtózik az éj fényében fürdőzve virít
tetszik vagy sem felelős lettél testem rezdüléseiért
a vágy érzését csepegtettem beléd és te hagytad magad
én nem is tehettem akartam volna mást de ím éhes testemben
vad vérem mostmár örömteli valóságért kiált |