Táncoló pengék
Szakítják a húst a táncoló pengék, Repesztik a csontot, gyötrik az elmét. Kisseb szilánkok is pörögnek körbe, Érzéstelen hasítanak bele a bőrbe. És vannak láthatatlan apró, pici lapok, Ezek, amiket lélegzettel a tüdőmbe kapok. Gyenge sóhaj mi éget, mint a tűz, A pengék csikorgása testemből kiűz. Sírni szeretnék, de ha kinyitom szemem, A látóhatárt látom, s hogy senki nincs velem. Lelassul a szívem, dobban még egy párat, Már nem folyik vér, de a halál várat. Ilyedten pumpálom, verj, gyerünk, újra, De akkor elpattan életem utolsó húrja. Az égben vagyok, testem langyos pép a földön, Akkor látom penge lettem, s a táncukat pörgöm.
2005.05.15. |