Még lönek a puskák a déli végeken
Hej, kiált a védtelen a nagy világnak
Nem érzed szenvedését embertársadnak
Most csend honol éppen ök töltenek újra
Dobban a szív rakétáknak árnyékában
Ö emlékszik felhötlen éjszakán nyárra
Miként ölelte csókolta a szép lánykát
A háború , akit szeretett megölte
Nyomorult egy sors aki benne vergödik
Nem kiván már egyebet csak béke legyen
Hallgassonak el fegyverek örökre most
Úgy mint régen sétálgattunk tegerparton
Terveztünk boldog jövöt és szép életet
Számoltunk mi csillagot ott fent az égen
Mire éjfél eljött , egymásé mi lettünk
És most oly sivár a tengerpart nélküled
Nézem a szétlött várost kihalt itt minden
Istenem mikor gyógyúlnak be sebeink
Tudunk e egymás szemébe nézni újra
Kezet adni egymásnak jövöt kivánva
Tudunk e felejteni rettegést és kint
Megbocsájtani a bünt véres öldöklést
Temetni gyülöletet feledni múltat
Èlni szeretnék újra , álmodom , lönek
shf
Hisings-Kärra 2002-11-07 19:08:36
