Volt egyszer egy kis Kicsi,
Aki azt hitte, hogy ő nagy.
Szerényen viselkedik mindíg,
S mindenkit békében hagy.
Mivel jóindulatú kicsi volt,
Összehúzta magát alaposan,
Néha már szinte nem is látszott,
Úgy csúszkált, olyan laposan.
A többi kicsinek feltűnt, a még
Náluk is kisebb, összehúzódott Kicsi,
S mert jó szokás a kisebbnek ártani,
Elkezdték a kis Kicsit bántani.
És ő soha nem ütött vissza,
Félt,hogy oly nagy az ereje,
Véletlenül még több kicsit is
Megsebezhetne  tán vele.
Végül megelégelte a sok bántást,
És kihúzta magát peckesen,
Csak ekkor jött rá,milyen kicsi,
S elsírta magát csendesen.