| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Gondolatok a káposzta körül Ideje:: 01-23-2004 @ 10:07 pm |
|
|
|
|
| Ilyenkor, karácsony táján, minden ember örül a közelgő ünnep adta rövid szabadságnak, egy kicsit megpihen, talán el is mereng a múlton. Beindult a télapó- és karácsonyfa dömping, a vásárlási láz. Pénztárcák apadnak, kereskedők gazdagodnak. A nagy fejetlenségben nekem egy régi, kedves emlék melengeti szívemet.
Apai nagyanyám házmester volt Angyalföldön. A régi bérház közel esett a Lehel piachoz. A nagymamám, vagy ahogy csak én hívtam -Eti mama- istenien tudott főzni, azokat az ízeket azóta is hiába keresem. Palacsinta sütési technikájáról ma is családi legenda kering.
A karácsonyt mindig nagy előkészület előzte meg. Nem volt mindegy, hogy hol szerzi be a beiglibe való mákot, diót vagy a rántani való halat. Fontos kitétel volt az elengedhetetlen töltött káposzta fő alkotórészének, a savanyú káposztának a milyensége is. Hogy mi is kivegyük részünket a munkából, apám és én felajánlottuk, hogy a Lehelen beszerezzük e nagy szakértelmet igénylő eledelt. Előtte kioktatást kaptunk, milyen legyen, illetve milyen ne legyen a jó káposzta, valamint, hol árulnak az igazi árusok. A hosszas magyarázat után a leckét fel kellett mondani. Eti mama mielőtt utunkra bocsátott volna minket, még a legfontosabbat a lelkünkre kötötte: „Aztán nehogy a Csalazsuzsától vegyetek!” Persze bólogattunk, dehogy tennénk ilyet. Még belegondolni is szörnyűség! Egyszer ugyanis egy elvetemült árus, aki némi, bár szerintem elhanyagolható hasonlóságot mutatott az említettel, csúnyán átverte. Elkövette azt a főbűnt, hogy túl sós árut” sózott annak a tudatlan vásárolni szalasztottnak a nyakába, aki csak úgy hipp-hopp, kóstolás és műélvezet nélkül intézte el e nemes feladatot. Kiértünk a piacra, szemrevételeztük az árusokat. Nem volt ám egyszerű feladat. Több jelöltünk is volt, ki hasonlít a legjobban az elkerülendőre. Némi vita után kiválasztottuk, és megindultunk a „legcsalazsuzsább” felé… Megvettük a káposztát (hipp-hopp, kóstolás nélkül), és mint akik jól végezték dolgukat, hazaindultunk. Útközben megpihentünk a sarki kocsmával kombinált játszótéren, nehogy túl hamar érjünk haza.
Megérkezvén azonnal nekünk szegeződött a kérdés, kitől vásároltunk. Mindketten komoly képpel esküdöztünk, az árú biztos helyről származik. Részünkről feszült figyelem következett, nagyanyám részéről a kóstolás, ezt követően (kész szerencse) a megelégedettség. Dicséretet kaptunk, és a végeredmény, „A TÖLTÖTT KÁPOSZTA” meglehetősre sikeredett…
Eltelt húsz év, vagy tán több is. Felnőttem, nagyanyám már nem él, és a Lehelt is átépítették. Mégis, ha káposztát veszek, mindig a "csalazsuzsát" keresem.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-23-2004 @ 10:07 pm
| Hozzászóló: kerlac (Ideje: 01-24-2004 @ 12:12 am)
Comment: Érdekes olvasni, hogy kinek hogyan kerülnek elő az emlékei.
Nagyon sok a gyermekkori emlék.
Ez az írás tele van szeretettel, megértéssel. |
|
|
|
|
|
