te mellém bújtál,
 kedvesen átkaroltál,
 fülembe súgtad
 titkos álmaidat,
 s mellemre csókoltad
 buja, vad vágyaidat,
 karjaid szorosan 
 körém fonódtak..
 vad forró meredező
 kemény vágyad
 száguldva siklott
 a mélyembe,
 érett gyümölcs
 édes nedveként
 csordogált
 bennem,
 folyt belül végig
 a testemben,
 ahogy oly mohón 
 szeretkeztünk, s
 öleltük egymást
 forrón szenvedélyesen,
 amikor buja testem
 mélyébe hatoltál
 egészen én remegve
 magamba zártalak,
 lihegve sóhajtoztam,
 ziháltam e csodás, édes
 mennyei gyönyörben,
 az őrült kéj a mámor
 magas és mély
 hullámvölgyében, s
 együtt zuhantunk a
 gyönyör végtelen
 mélységében...
 agyunk rejtett zuga
 kattogott, zakatolt,
 ahogy az élő hús
 a húsba szorult,
 ez a buja vad 
 érzelmi tatárdúlás
 minden képzeletet,
 valóságot fölülmúlt,
 ezer kis apró sejtjeink
 szorosan egymáshoz
 lökődtek s kötődtek,
 ahogy a felkorbácsolt
 érzelmeink egyre
 jobban erősödtek,
 a testünk minden
 négyzetcentijében
 új életre keltek,
 s a fullasztó, párás
 gyönyörben mind
 teljesen kielégültek,
 majd a forró izzó
 szenvedélyes kéjben
 lassan elégtek...
 végül a szerelem
 illatos vánkosán
 ernyedten
 megpihentek...