Ködös este sétál le s fel az utcákon
Cipője vizes kopogása hallatszik a betonon
A lámpa fénye haloványan világít
Arcom könnyen tengerében fulldoklik
Elmúlt az az idő mikor felragyogott a nap
Eltűnt, s kisűlt emlékeim hamva
Valami véget ért, meghalt az utcán
Én is elvesztem búcsú szavait hallván
Sötét van, fázom, így végtelen Rád vágyom
Ments meg s legyél Te a világom!
Fáradtan esek térdre s imádkozok
Pedig az életem már leáldozott
Maradt a hitetlenség, toll és egy darab papír
Ebbe beleölök mindent, ami még számít
Egy édes nap volt csak enyém igazán
Tizenhat év fordult hazugságba az utcán
Amíg futottam, életem meghazudtolt
Becsapott s ellenem fordult
De az út végén mégis várt egy álom
Zárj karodba s legyél Te a világom! |