Az utca kihatlt, A házak hallgatnak, Az ajtók zárva, A függönyök elhúzva.
Nyugat felé sötét az ég, Még két irányba szintén, De a negyediken dereng a fény, Keleten a nap szép időt remél.
És hirtelen az utca szennyén Dalolni kezd a tér. Skarlátvörös, ribinpiros, Majd aranysárga színek lebennek szét.
Valahol egy pacsirta köszönti a napot, S mézédes hangjával felkelt egy kopott, Bő szárú nadrágot, mely a csillagok Fényében táncolta át a tegnapot.
Nyílik egy ablak, s egy bozontos fej Leselkedik ki rajta, meglátva e remekművet, Melyet a természet saját kezével készített, Saját kezével, mindenki kedvére.
Nyílik egy ajtó, s egy lány lép ki rajta, Táskáját a kezében tartva, A reggelt csodálva indul el arra, Merre a gyönyörű égitest csalogatja. |