Ez a második próbálkozásom tehát lehet hogy gyenge lesz egy kicsit:)

Süt a nap és kintről vidám madárcsicsergés hallatszik. Július közepére jár, az árnyékban is 32 fok mérhető, kánikula van. Sok a dolog és a város mint szorgos méhraj igyekszik a szokásos mederbe terelni a dolgokat. Nagy a sürgés-fogás mindenfelől vidám, mosolygó arcok tekintenek vissza ránk, csengő nevetés és jókedv fogad itt minden erre tévedőt.

De nem mindig volt ez igy itt Honourville-ben Nemrégiben különös, meghökkentő események sorozata követte itt egymást, nem kis fejtörést okozva ezzel történetünk főszereplőinek.

Ebben a kis városkában élt Daniel és Susanne Hurley édesanyjával Elinorral és apukájukkal Sergei-el. Tenesse-ből érkeztek ide majdnem 2 évvel ezelőtt, amikor is Sergeit áthelyezték ebbe a kis városba h. itt bővitse a Steve és tsai mérnöki és tervező iroda ügyfélkörét és növelje jóhírüket. Elinor sem aggódott túlságosan mivel ő tanárnőként dolgozott és rögtön meg is pályázta a gimnázium tanári posztját amit el is nyert

Eleinte mindannyian nehezen viselték a hirtelen jött változást, a szülők nem kevésbé, mint a 9 éves Daniel és a 14 éves Susanne. Nem ment könnyen a beilleszkedés sem az új környezetbe, de pár hónap alatt megismerték a szomszédokat, találtak barátokat és a városban is jól kiismerték már magukat. Bár az is igaz, pár évnek el kell még telnie mire teljesen beilleszkednek és a város részeivé vállnak ők is, mint a többiek.

A házukat a stonewall street-en találjuk meg. A ház egy csendes utcácskában áll,ami nyáron szinte mindig napfényben úszik, az eső ott csak nagyon ritkán esik. 2 szomszédos ház veszi körül, azt mondhatni elég jó szomszédsággal áldotta meg őket a sors. Bal oldalán lévő házban egy idősebb, 70 év körülni néni lakik, akinek egy tucat vagy annál is több macskája van. Hozzá heti 2x jönnek rokonok látogatóba, szerda és szombat délután, de mindenki sejti már hogy ha elhalálozna minden vagyonát szegény macskáira hagyná.

A jobb oldalon egy kétszintes gyönyörűszép fehér ház álldogáll hatalmas kerttel, amiben rózsákat gondoznak. Ebben egy bankár /George/ él a feleségével Michellel és a 15 éves fiúkkal Dilennel. George a nemzeti bankban dolgozik, 40 év körüli, kicsit pocakos, kellemes humorú ember. Bármilyen kritikus helyzetben feltalálja magát, mindig meg tudja nevettetni a körülötte élőket. Michelle már a 30as éveinek a végében jár, mindazonáltal ez meg sem látszik rajta. Barnás haja hosszú hullámos fürtökben omlik le a vállára, átható tekintetének senki nem tud ellenállni, gyöngyöző kacajától pedig mindenki jobb kedvre derül. Fiúk, Dilan nagyon hasonlit Michelle-re bájos arcvonásaival mindenkit elbűvől, bár a csintalanságot és a rosszalkodást meg édesapjától örökölte. Nagyon kedves az egész család barátságosak jól neveltek, ezért nem csoda h. sorsuk szoros kapcsolatban lesz főhőseinkével.

Az utcától párszáz méterre található egy tiszta kék vizű tó amit nyáron fürdésre és horgászásra egyaránt mig télen korcsolyázásra lehet használni. Igy nyáron ilyen jó időben sokan használták ki az alkalmat és töltötték e tónál a szabadidejüket a friss levegőn. A tó mellett 10percre egy csendes kis erdő húzodott közepén egy tisztással és egy dombbal, fürödve a napsütésben. A tisztás gyakori piknikhelyül szolgált a város lakóinak, míg a a dombon a siklórepülés rejtelmeit lehetett elsajátítani.

Egy ilyen napfényes szombat délutánon határozta el a két család, hogy lemennek a tóhoz piknikezni, fürdeni és kicsit lazitanak a szabad, friss levegőn. Gyönyörű idő volt, a hőmérő higanyszála 30 fokot mért árnyékban is, de a tó friss fize lehűtötte a felmelegedett testeket. Jó hangulatban telt  a délután, sokat beszélgettek, megebédeltek aztán mig a gyerekek játszottak a vizben a szülők kint a parton elálmosodva beszélgettek egy-egy fa árnyékában.

Nemsokkal később Dilen felvetette, mi lenne ha emennének az erdőbe sétálni egyet, epret gyűjteni, odaszólt a gyerekeknek:

-Mi lenne ha elmennénk a tisztásra egy kis epret szedni, benne vagytok? - kérdezte tőlük.

-Rendben, jól hangzik. - válaszolták a többiek.

Ám Susan el kezdett aggodalmaskodni:

- De Dilen nem kéne szólni apuéknak?- kérdezte Susanne

Mire felébrednek már itthon is leszünk - válaszolta, és látszott rajta nem repes túlzottan az örömtől h. felébresszék a felnőtteket. De végül Susanne addig nógatta amig felkeltették őket és elmesélték mi a helyzet. Nekik is annyira tetszett az ötlet, hogy elhatározták közösen fognak nekivágni a nagy eper szedés hadműveletnek. Felszedték a csomagokat és elindultak az erdő felé...

 Folyt köv