Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Éjszaka IV. Ideje:: 06-04-2005 @ 12:44 pm |
|
|
|
|
Fülledt ez a nyári éj, utolsókat rúgja a forróság. Hatalmas bulival búcsúztatjuk az önfeledt időt. Mindent megiszunk ami a poharunkba kerül, a hangulat sokadszorra is a tetőfokára hág. Elmúlik az éj fele az udvaron állva a meztelen holdat figyelem, ő sem szemérmes. A többiek lassan elalszanak, csendben lézengenek az éberek. Mindenki jócskán adott az ivászatnak, Dionüszosz nem forog égi sírjában, az biztos. Lehet, hogy feltámasztottuk a mámor ősi istenét? Míg ezen tűnődöm léptek közelednek, majd megtorpannak mellettem. Állunk, én a gombjaimmal bajlódom, az ing rossz választásnak bizonyult. Kérdezi, hogy mit csinálok, sejtelmes mosoly játszik a szája szögletében. Magyarázom a rakoncátlan gombok okozta problémát, szívből nevet rajta. Most már a poén kedvéért rántja meg az ingem szélét, cinkos gombjaim kajánul megadják magukat. A piros csipkecsoda elővillan a holdfényben, szinte harsog a félhomályban. Összefogom a ruházatom, nevetve fedezékbe vonulok az udvar legtávolabbi sarkába. De Ő könyörtelen, a sarkamban van, furcsa lángolást érzek. Kiabálok, hogy hagyjon, had öltözzek fel, ám meglepődve döbbenek rá, hogy magamban teljesen másra kérem. Nem is enged, már előttem áll, keze az ingem alá csúszik. Valami ebben a pillanatban végérvényesen megváltozott. A másodperc törtrésze alatt elmosódtak a határok, kapcsolatunk határai. Ravaszul gáncsot vetek neki, elterül, diadalmasan fölékerekedek. Már nem nevetünk, fülemben dobolni kezd a vér, alig kapok levegőt. Számat az Övére tapasztom, nem csókol vissza. Sebaj, könnyedén lejjebb siklok, a nyakára. Bőre felforrósodik, ütőere lüktetni kezd érintésem hatására. Most már hagyja, hogy megcsókoljam, felizzik körülöttünk a levegő. Nyelve végigtapogatja a számat, vad táncba kezd az enyémmel. Felsóhajtok, bőröm feszül az elviselhetetlen forróságtól. Mindjárt elájulok, a fejem is belesajdul ebbe a lángolásba. Leveszem a pólóját, megkóstolom a vállát, a mellkasát, a hasán kalandozom. Felhúz magához, kibont az ingemből, bőrünket összeolvasztja a vágy. Szenvedélyesen csókol, megharapja a nyelvem. Megőrülök, elemésztődöm. Az övére siklik a kezem, nem gondolkozom. Zajt hallok, feleszmélek. Elkeseredetten ülök fel az ágyamban. Pólóm izzadtan tapad rám, bennem élesen lüktet a beteljesületlenség. Dühödten csapok a párnára, könnyek marják a torkomat. A paplan alá menekülve felzokogok. Miért hiányzik ennyire? Közben csendben megvirrad a külvilág. Én pedig érzem a nyelvemen a foga nyomát.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-04-2005 @ 12:44 pm
Hozzászóló: csizi (Ideje: 06-04-2005 @ 06:51 pm) Comment: Szerintem jól írsz , írj még! Üdv |
|
|
|
|
|