„A belső Szabadság pillanata
amikor az elme kitárul
és a végtelen világegyetem kitárul
és a lélek szabadon vándorolhat elkábítva és
összekavarodva
tanárokat és barátokat keresve, „/j.m./

Csend van, mély csend
Érintések, csak érintések.
Messziről hallom a hangod
Kiléptem ebből a dimenzióból,
Azt hiszem már nem én vagyok
Itt, csupán a lelkem hagyta el
Távoli testem, és most száguld
Csillagokig tépi a légüres teret.
Gyere, gyere velem …
Érezni akarlak abban a létsíkban,
Ahová csak akkor juthatsz el
Ha már nem védekezel sötétségtől
Félve, hagyod, hogy magamba fogadjalak.
Marj, harapj, szívd a vérem,
Érezd a keserű édes kínt…
„Véres csizmák.
Bolondok aranya. Isten a mennyben.
Hol van a lány?
Látta valaki ezt a lányt?” /j.m./
És hol van a fiú, hová lett
Még az előbb velem volt
Ki érti ezt?
Gyere, gyere velem …
Jó lenne ha mindig itt maradnál
Ne tűnj el soha, ne légy már ostoba…
„Igazi vagyok.
Emberi vagyok,
de nem vagyok közönséges ember.
Nem nem nem”/j.m./