Amikor én ténylegesen veled vagyok, Elszállnak a gondok, kicsik, és nagyok. Számomra csak Te létezel már tovább, Megszűnik minden, megszűnik a világ.
Hosszú hajamat az ujjadra feltekered, Játékosan incselkedsz ilyenkor énvelem. De a nevetésnek vége, komoly lesz szemed, Benne ezer csillag csillog boldogan, fényesen.
Arcomat két kezedbe fogva magadhoz húzol, Minden porcikáddal csak a jövőben bízol. Szánk ekkor összeér, lángolva,és hevesen, Mindketten érezzük, ez most az igazi szerelem.
Lelkem parazsa fellángol tüzesen teérted, Egész testem, minden sejtem ölel át téged. Megszűnik létezni ekkor a tér és az idő, Nincs múlt, nincs jelen, csak a boldog jövő.
Testem forrósága tüzel, téged is felgyújt, Gyönyörűség az, amit ez a néhány perc nyújt. Nem gondolunk mi most a szörnyű elválásra, Szád forrón tapad most az én forró számra.
Simogatva egymást, a Földön csak mi létezünk, Tudjuk, és érezzük, ez a valódi, igazi életünk. Két test és egy lélek, ezek most mi vagyunk, Egymásba olvad szenvedélyes, szerelmes sóhajunk.
|