Alex éjszakai taxis volt. Délután fél 4-kor ült a fotelban és sok órával a kezdés előtt már utálta az estét. Mindennel gondja volt kivéve két gyerekével. A kis Adam 8 éves volt és nagyon szeretett játszani... Jó nagyfiú lett-gondolta éppen magába Alex. Kislánya, Leia 4 éves volt és nagyon szerette az anyukáját. Apukáját nem annyira, de a lényeg az volt, hogy Alex szerette őt. Felesége, Keira egy kicsit ebben az időben ideges típus volt. Most is három szatyorral jött beaz ajtón a boltból. Már látszott rajta, hogy egy kicsit ideges volt. Férje, lányával az ölében mosolyogva odafordult.                                                                        - Nehogy segíts- szólt oda durcásan Keira.                               

- Mi a baj kicsim? - kérdezte Alex.

- Az, hogy nem foglalkozol a családoddal és csak a taxizás érdekel, más nem is érdekel.

- Dehát. - próbált Alex érvelni reménytelenül.

- Ne dehátozz. Éjjel is alig érsz haza nemhogy nappal.

- Kicsim.

- Ne nevezz kicsimnek. Most nincs hozzád hangulatom.

Alex óvatosan megfordult és bánattal telítve elindult arra az éjszakára, ami végleg megváltoztatta hátralévő életét.