Valód fenséges csillagtenger, kápráztat,
sötét felhők közül is átragyog fényed,
mint szivárvány utat tör esőcseppen át,
bársonnyal borítja életemet lényed.

Esthajnalcsillag sem tündököl ily' tisztán,
legszebb csillaga vagy e földkerekségnek!
Zúduló szikláktól, kiömlő folyóktól,
pusztulástól áhított szerelmed véd meg.

Meztelen fürdök lelked fénytengerében,
szavak nélkül is élem e csodát Veled,
mint aki elveszett világban hű szívvel
egy aprócska boldogság-szigetet keres.

Lelked végtelen tengerének cseppjei
már örökre bennem élnek, szomjazom Rád,
körbefon tükörsima, szelíd víztükröd,
de viselem, ha kell, némán, a háborgást.

Vörösen izzó lángtenger gyúl szemedben,
érintésed, pillantásod forrón éget,
mikor vágytól remegő ajkaid csókja
alvó parázsból felszítja szenvedélyem.

Újra s újra átjár a gyönyör hulláma,
sóhajtásod hívó szava kéjre csábít,
megsemmisülök a testem ura lenni,
drog vagy nekem, mi mámort okozva kábít.

/  A végtelen tenger tisztaságának és mélységének szerelmével, Kedvesemnek ajánlva /