Érzem, darabokra hullik szét az életem,
Ebben a világban helyemet nem lelem.
Mozaikokból próbálom összerakni magam,
De nincs hozzá türelmem, nincs hozzá szavam.

Tudom, özön hibával vagyok én megáldva,
De becsülettel éltem mindíg a világba'
Az igazság elszánt bajnoka én voltam,
Ellnyomottakhoz mindíg szépen szóltam.

És most ijedten lesem, a világ mivél lett,
Eltűnt a megértés, és meghalt a szeretet.
Kapzsiság, pénzhajhászás folyik mindenhol,
Önzőség, fösvénység divat már mindenkor.

Emberség és jóság kihalóban vannak már,
Ritka az, hogy akad egy önzetlen jó barát,
De ha bajba kerülsz, a nagy haverságnak vége,
Állsz egyedül a bajban, s nézel a semmiségbe.

Segíts magadon, Isten is megsegít! -  mondod,
De ezzel nem oldódik meg semmiféle gondod.
Problémád és lelked mindenkit hagy hidegen,
Ezer ember között magányos vagy és idegen.