A palóc kocsmáros és a rabló palóc mese
Volt egyszer, hol nem volt, Palócföldön volt, - hogy hol pontosan, ne keresd, mert ma már nincs feltüntetve a térképen- volt egy kövér kocsmáros. Jól ment neki az üzlet, jól keresett. Vallásos révén természetesen nem csalt, nem csapott be soha senkit tudatosan. Büszke is volt erre, ki is hangsúlyozta gyakran. Bíztak is benne az emberek.
Akkoriban a palócok is nagyon lelkiismeretesek voltak, most is ritkán lopnak, de akkor sohasem! A kocsmáros pénze szabadon hevert egy nyitott fiókban - még zár sem volt rajta - mégsem nyúlt hozzá soha senki. Ha a kocsmáros éppen nem volt a helyén, akkor a palócok töltöttek maguknak és betették a nyitott fiókba a fizetséget, néha még többet is, mint kellett volna. Az is megesett, hogy többet ittak a kelleténél, s hogy nehogy megfeledkezzenek kötelezettségükről, a biztonság kedvéért inkább kétszer fizettek. Adóbevallás még nem volt akkoriban. Pénzben soha nem szenvedtek hiányt az emberek.
Híre járt ennek persze az egész világon, egy rabló fülébe is eljutott. Ő kifürkészte a terepet, megtudta, hogy csendőrök nincsenek abban a faluban, csak jó messze, egy másik faluban, Aszódon. Azért lehetett ez így, mert nem volt szükség rájuk.
Egyik nap a kocsmáros Pali bácsi az eperfa alatt üldögélt és elszundikált. Kevés vendég jött a kocsmába ezidőtájt. A falu népe kinnt volt a határban kukoricát kapálni és még tudom is én mi mást csinálni, az asszonynép pedig főzött odahaza, -akinek gyereke is volt, azzal együtt- szorgoskodtak. A rablónak könnyű dolga volt, fel sem tűnt senkinek, hogy a kocsmába vette az irányt. - Jaj, de jó lenne egy kis sör!- sóhajtotta. Egy sörre még éppen futotta a pénzéből.
Pista bácsi már messziről észrevette, hogy jön valaki, szivélyesen fogadta, ahogy szokás volt Palócföldön. A palócok vendégszeretete ismert volt messze Budapesten is. Jó emberismerő is volt Pista bácsi és mindjárt látta, hogy ez az ember nagyon szegény, a ruhája annyira kopott volt már. Mielőtt szóhoz jutott volna a rabló, megszólította: - Kér egy pohár sört? Ingyen adom ma, mert jó kedvem van, tessék csak bejönni és megpihenni, mert csuda meleg van odakinn! Jól megy az üzlet, én már megkerestem a családnak valót. - Nagyon köszönöm!- mondta a rabló és máris elfelejtette, hogy mi ügyben is jött, meghatotta a kocsmáros meleg fogadtatása. A sör is nagyon ízlett neki, kért hát még egy pohárral és meg is fizette az árát. Úgy tervezte, miután elfogyasztja, továbbáll. Eszébe sem jutott, hogy megrabolja a vendégszerető palócot. Arra, hogy a vendég nem palóc volt, Pista báci már régen rájött, mert csak a palócok tudtak palóc tájszólással beszélni. De, hogy hová megy a faluból tovább, azt nem kérdezte, ilyet Palócföldön nem kérdez az ember. Megy ahová megy, Isten kegyelmével. De, a rabló, amikor fizetett, meglátta a sok pénzt Pali bácsi fiókjában.
És a helyiségben csak ketten voltak.
folytatás következik
mvh acsai
coacholta.misibea |