Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Nincs lehetetlen! Ideje:: 06-15-2005 @ 07:26 pm |
|
|
|
|
Egy kora nyári délután Máté elmélyülten olvasott, és a könyveibe mélyedve élte át kedvenc regényalakja hőstetteit. Hegyeken-völgyeken átkelve, félelmet nem ismerve vívta meg csatáit az ellenséggel.
Szinte nem is hallotta, ahogy édesanyja bement a szobájába s kinyitotta az ablakot. - Menjünk sétálni, kisfiam? -kérdezte, miközben megfogta fia kezét. - Nincs kedvem, hagyjál olvasni, a könyvek mese-világában érzem jól magam! - válaszolt durván.
Édesanyja tekintete a távolba révedt, ott maradt még pár pillanatig a szobában, majd kisietett.
Máté visszazökkent hőse életébe, és új kalandra indult volna, amikor gyerekhangok és labda pattogása ütötte meg a fülét. Kinézett az ablakon. Néhány ismerős fiút látott, ott beszélgettek, nevetgéltek a házuk előtt és egy kosárlabdát pattogtattak.
Eszébe jutott, mennyire gyűlölte azt a napot, amikor a közös képviselő örömmel újságolta a lakóknak: összegyűlt végre a pénz a várva várt játszótérre és mellette lesz egy kosárlabdapálya is.
De most, ahogy nézte az önfeledten játszó fiúkat, elgondolkodott: és ha ő is kimenne.....? A múltkor is hívták őt, de nem akart menni, inkább azt mondta: tanulnia kell.
Gyönyörűen sütött a nap odakint és Máté már szinte vágyódást érzett. Óh, ha ő is kipróbálhatná, milyen lehet kosárlabdázni... Nagyon szeretett volna kimenni.
Nem sokkal később már az utcán volt, édesanyja ott állt mögötte, és bátorítón vállára tette kezét. - Menj, kisfiam, látod, várnak rád a többiek. Én itt leszek, ha szükséged lenne rám.
Néhány pillanat múlva Máté kezében már ott volt a labda, és dobni próbált a kosárra. Tudta, nem fog elsőre sikerülni, de társai bíztatása és édesanyja tekintete erőt adott neki. Dobott. Csak a palánkot érte a labda, a hálót nem, de ő így is elégedett volt. Tudta, valami új kezdődött el az életében.
Egy óra múlva édesanyja hangját hallotta: - Kisfiam, indulnunk kellene, biztosan nagyon elfáradtál!
Máté megfogta a tolószéke kerekeit, hajtani kezdte őket és édesanyja felé tartott. A házuk kapujából még visszaintett a fiúknak: - Holnap is jövök!
Este, mikor lefeküdt, a délutánra gondolt és a barátaira, kik holnap is várnak rá. Aznap kinyílt számára a világ és szívében kisütött a nap. Újra élt. Már tudta: nincs lehetetlen! Csak akarni kell.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-15-2005 @ 07:29 pm
Hozzászóló: Anne20 (Ideje: 06-15-2005 @ 08:17 pm) Comment: Szerinted elég annyi véleménynek, hogy könnybe lábadt a szemem??? Szeretettel: Anne |
|
|
|
|
Hozzászóló: Vigi (Ideje: 06-15-2005 @ 08:21 pm) Comment: Azt hiszem Myra most elkelne egy kis bíztatás valakinek, vagy legalább is el kellene olvania a történeted. Üdvözlettel. Vigi |
|
|
|
|
Hozzászóló: Myra (Ideje: 06-15-2005 @ 08:56 pm) Comment: Kedves Anne20, örülök, ha tetszett. Ez a második prózám, eddig csak verseket írtam. Öntudatra-ébredés, az fontos. És soha nincs késő. Köszönöm, hogy olvastál. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Myra (Ideje: 06-15-2005 @ 08:58 pm) Comment: Kedves Vigi, a történetet a tanulsága miatt írtam, célzottan, valakinek. ( de persze mindenkinek is, aki olvassa ) Akinek remélem segíteni fog a tisztán látásban és ha egy pici hitet vagy erőt vagy reményt adtam Neki, már megérte megírni. Szeretettel: Myra |
|
|
|
|
Hozzászóló: Nefelejccss (Ideje: 06-15-2005 @ 09:31 pm) Comment: Kedves Myra! Nem tudom, kinek szólt célzatosan a történet, én mindenesetre biztos, hogy megtaláltam benne egy jelet, egy hangot, amely engem biztat, és nekem kellő lelkierőt sugároz. Köszönöm, nagyon jó volt olvasni,és elgondolkodni rajta. (Tudod, felért nekem ,egy injekció kúrával.:)), csak szúrás-fájdalom nélkül, mosolyogva...)
Sok szeretettel::::: Nefi
|
|
|
|
|
Hozzászóló: Myra (Ideje: 06-16-2005 @ 12:09 am) Comment: Kedves Nefi, a történetet a Kedvesemnek írtam, hogy erőt adjak neki és kitartásra buzdítsam. De örültem annak, hogy más is talált benne valamit, ami miatt azt mondhatta: érdemes volt elolvasni. Az érzékeny lelkű embereknek, mint amilyenek mi is vagyunk itt a fullon, talán jólesik egy-egy szívet melengető történet. Köszönettel kedves szavaidért: Myra |
|
|
|
|
Hozzászóló: sziszike (Ideje: 06-16-2005 @ 09:04 am) Comment: Myra ez olyan megható még a könny is ki csordult a szememböl nagyon szép gratulálok szeretettel Sziszike. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Netelka (Ideje: 06-16-2005 @ 10:17 am) Comment: Nagyon egyetértek. Köszönöm ezt a szívhez szóló történetet. |
|
|
|
|
Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 06-16-2005 @ 10:21 pm) Comment: Megható kis történet! Igen, a Barát a bajban is Barát! :) zizike |
|
|
|
|
Hozzászóló: Myra (Ideje: 06-16-2005 @ 10:45 pm) Comment: Sziszike, Netelka, Zizike, köszönöm :) Szeretném hinni, hogy vannak csodák, a hit a kellő pillanatban igenis csodákra képes. Soha nem szabad feladni. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Senkise (Ideje: 06-17-2005 @ 11:59 pm) Comment: Az a válasz, amit Máté durván ad, nem tűnik valósághűnek, mivel ha így is van, az éríntett ezt nem látja tisztán, de biztos, hogy nem mondja ki, szóval ez a mondat ne mtetszik. Egyébként klassz kis történet |
|
|
|
|
Hozzászóló: agnes (Ideje: 06-18-2005 @ 11:00 am) Comment: Myra ! A hit csodákra képes...igazad van! A Hit és Akarat ha összefog,...minden sikerülhet!!!.......Én már láttam ilyen csodát!!:))
Máté hite pedig egyre erősebb, senkise csúfolhatja meg...........
|
|
|
|
|
Hozzászóló: Myra (Ideje: 06-18-2005 @ 04:16 pm) Comment: Senkise, lehet túl direkt voltam? Elgondolkodtató... Köszönöm. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Myra (Ideje: 06-18-2005 @ 04:17 pm) Comment: Kedves Ágnes, köszönöm, egyetértünk :))) |
|
|
|
|
|