Egy érdekes külön világ a repülősök élete,
Soha senki nem kérdi meg, hogy odefent félnek-e.
Évente egyszer kötelezően ejtőernyővel kell ugrani,
Talán nincs egy sem köztük, ki tudja ezt díjazni.

Nőnap volt, és a pilóta srác az irodámban keresett,
"Hoztam neked egy kis rózsát, aztán ugrani megyek.
Törött kézzel, törött lábbal átadni már nem tudom neked,
Fogadd tőlem szeretettel, boldog, szép napod legyen!"

Összehajtogatott ernyők, ketten is nyúltak az egyikért, 
A rózsát már átadó srác nyert, övé lett, mit elért.
Közben dőlt a fekete humor, jó nagyokat nevettek,
Majd beöltöztek, ernyőt véve a gépbe ők bementek.

Ezer méter magasságból ugrottak aznap a srácok,
S nem nyílt ki az ejtőernyője, kitől kaptam a virágot.
Teste szétroncsolva hevert lenn a földön,
Felesleges volt már itt, hogy a mentő jöjjön...

A nőnapi virágokat, bonbonokat a fiúk az asztalomra tették,
Nem szólt senki árva szót sem, csak szemüket törölgették.
Egy lepréselt rózsaszálat ma is őrzök emlékeim között,
S minden Nőnapon én arcomról egy könnycseppet letörölök.


Egy nagyon kedves barátom emlékére, aki most lenne 50 éves, de nem élte meg a 35-öt sem...