Volt bűneimért még nem vezekeltem eleget?
A jó Isten engem már duplám megbüntetett.
Még tűrök- tűrök,de már néha lázadok,
Bűnbánatomba én már lassan belefáradok.

Kérlek téged, hogy ne sajnálkozva beszélj velem,
Inkább a boldog jövőt jósold meg énnekem.
Jusson eszedbe, én már réges rég te vagyok
A küzdelemben Veled és nem Érted harcolok.

Egy kedves gesztusod, egy kedves szép szavad,
Azt sugallja, hogy benned a régi tűz megmaradt.
Bár lehet, hogy nem nem lángol már oly hevesen,
De szerelmemmel én majd hatalmassá érlelem.

Hisz egymásnak vagyunk teremtve mi a földön,
Várom a csodát, hogy boldogásunk majd eljöjjön.
Te újra Én leszek, és én majd újta Te leszek,
Örömben éljük le a  még megmaradt éveket.

Ábránd, boldog, békés ábránd ez az élet,
amíg élek, én folyton csak remélek.
Hisz érzésid érzem, itt vagy folyton velem,
Szorosan átölelsz, és szorítod a kezem.