Fájdalmas gyötrődés csupán e szerelem,
Vívódok magammal, de veszít az értelem.
Az ész és a szív egymással küzdenek,
Kiváncsian várom, mi lesz a kimenet.

Az eszem azt diktálja, hogy okos legyek,
A szívem arról énekel, hogy a boldogság remek.
Óriási csata dúl folyamatosan bennem,
És ez a csata lassan  kikészít engem.

Segítsetek hát kedves barátaim,
Éljek gondtalanul, és adjam fel álmaim?
Vagy épp ellenkezőleg, nézzek szembe a ténnyel,
Hogy a boldoságot nem érhetem fel ésszel...

Öreg vagyok, fáradt, testem kimerülve,
De lángra kap, és perzsel forrón felhevülve,
Ha te jössz velem szembe, ha hozzám ér a kezed,
Melletted testben és lélekben újra húsz éves leszek.

Maradjak csak öreg, és gondtalanul  éljek?
De mit hozhat nekem vajon ez az élet?
Unalmas, biztonságos, kényelmes napokat,
Vagy repüljek, és hozzam le én a csillagokat?