Látszatbörtönöm, nem valódi zárkám,
ha kinyitnám, s ajtaját kitárnám,
csak verdesnék sután merev szárnyaimmal,
helyben toporognék esetlen álmaimmal.


Valami  visszahúz , s magába szippant,
szorítva ölel ,majdnem összeroppant,
Mégis repülnék én az égszínkék világba,
szív nélkül a látszatboldogságba. 

  
Ködös látomások világában járok                                       
ezek nem is álmok,csak álvalóságok.
Elmosódott arcok angyali mosollyal
vágyott ölelések hamis sikollyal.

       *    
Mégsem lenne rossz egy bezárt kalitka,
Lakatja őrizne,lánca lefogna,
minden vágyam egy kulcs lehetne,
s boldoggá talán a szabadság tehetne.