már megvívta lelkem a forradalmat, bilincseim szerte hullva apró szilánkként szóródtak szét. megszülettem. bensőnben lángtengerként áldozati tűz lobog. mit kezed gyújtott hangatlan, alázatra tanítva... így hajtom fejem az élet előtt, hisz már tudom, ki alázatból születik újjá emberré csak az válhat... tűzre vetem megszokásaim, félelmem fényképeit, elrongyolódott, hazug hitem, mindent mi voltam. itt vagyok. nem kell már, hogy láss, és hallj, megérintsd testem.. de kell, hogy érezz, kell, hogy elfogadj, s kell, hogy kezed életben tartatsa bennem az áldozati tüzet. |