Kínzó szomjúság gyötör Utánad,
Te vagy valóságom hűs tengere,
szomjam oltod égő szerelmeddel,
forró tüzed hűs vized gyermeke.

Hömpölygő hullámok partjainál
végtelen nyugalom árad felénk,
kis csend-szigetre leltünk egymásban,
s szerelem vakít életünk egén.

Ujjaink lágyan összefonódva,
mintha testünk is végleg egy lenne,
eggyéolvadt saját kis világunk
igaz társra lelt örökre benne.

Sóhajod felkorbácsolja vágyam,
mélykék érintésedtől remegek,
vad szenvedély izzik szemeidben,
elvesztem uralmam testem felett.

Ölelj még, mint harmatcsepp ha érint,
vibráló kéjes érzés, kívánom,
adj életet, mint napsugár földnek,
s ha az kell, Benned leljem halálom...

/    Kedvesemnek ajánlva   /