Vérszopó éles szemfogán
Bíbor paca az alkonyat,
Színezüst a sárkánypikkely,
A Szörnyeteg is bábu csak.
A dal Banshee üvöltése,
Vicsorgó farkasábrázat,
Papírmasé, selyemálarc,
Halloween-éji káprázat.

A szél töklámpást hintáztat,
Fel-feldereng a gyertyafény,
Mint lidércláng a sírokon,
Ha temetőre száll az éj.
Lent ódon, mohos sírkövek,
Fent kigyúlnak a csillagok,
És moccannak a halottak,
Mint mélyben sarjadó magok.

Míg a vakmerő ünnepel,
Az okos házában marad:
Elreteszeli az ajtót,
Rá fokhagymafüzért akaszt.
Odakint tombol a vihar,
Holott nem rezdülnek a fák,
Érként lüktet a föld, ahogy
Kitörni kész a másvilág.

Leomlik a valóságfal,
Amit a makacs ész rakott,
Zord anyagba kihűlt ujjak
Vájnak rést, ajtót, ablakot.
Csendes dallamra kezdődik
Éjfél után a maszkabál,
Tündérösvényen vonulva
Virradtig tart a karnevál.

A Kopogtatók zörgetnek
Az élők háza ajtaján,
Végigsiklik a hold fénye
A boszorkányok rőt haján.
Furcsa lét nő körmük alatt:
Ha eleven húshoz érnek,
Lidérccsecsemő születik
Cseppjeiből a hullt vérnek.

Végre az első napsugár
Ezernyi tűt szúr a Ködbe,
A Lidércek, Kopogatók
El is tűnnek tán örökre.
Hűvös mélybe szivárognak
A sötét titkok tanúi,
És mögöttük bezárulnak
A szellemvilág kapui.