Futnék, a vágyak csalfa fényét

Követném, mindazt, ami hív.

Követném bízván, ha hihetném

Nem szemfényvesztés, mi vakít.

Tudtam, hogy minez csalfa vágy,

Nem valósuló gondolat

De mit tehettem, csak kergettem

A szertefoszló álmokat.

Mit tesz az ember útja végén,

Ha rájön: mit tett mit sem ér;

Hogyha a hite gyenge szárnyát

Rideg valóság tépi szét.

Mit tesz a lélek, mit tett volna,

Ha tudja mért' kell küzdeni

Mert mind keresi, mind kutatja,

S ő jól választott - képzeli.

De választhatsz jól itt e földön?

A kérdés túl nagy, túl nehéz.

Mit tehetnénk, túl szűk a börtön

Ki nem látja át, mit sem ért.

S a börtön egyik nagy hibája,

hogy négy falával körbevesz.

Vergődhetsz, sírhatsz, könyöröghetsz,

Hiába kinlódsz, nem ereszt.

S ha korlátaid fel sem éred,

Mert agyad csúnyán elhagyott,

Csak járhatsz bután körbe-körbe,

S kérdezgetheted: Mért' vagyok?

A 100x feltett suta kérdést

100x nem hallja senki meg

Mire rájönnél, hol hibáztál,

Befejezted az életed!