| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Magány Ideje:: 07-02-2005 @ 12:16 pm |
|
|
|
|
MAGÁNY
FÚJ A SZÉL, ÉS HALLGATOM A FÁK SZAVÁT,
AHOGY ELBESZÉLI AZ ERDŐ A BÁNATÁT.
BÉKÉS, NYUGODT ZÚGÁSÁVAL
SÍMOGATJA SZÍVEMET,
S LÁGY DALÁVAL BEGYÓGYÍTJA
LELKEMEN A SEBEKET.
ESIK AZ ESŐ, SZÉP CSENDESEN PERMETEZ,
EMLÉKED A KÉPZELET SZÁRNYAIN LENGEDEZ.
RÁD GONDOLOK,
S KÖZBEN ÉBER ÁLMOT LÁTOK,
DE NEM TÖRTÉNIK SEMMI,
CSAK CSENDESEN ÁZOK. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-19-2006 @ 07:53 am
| Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 07-02-2005 @ 02:37 pm)
Comment: Egyszerű, rövid, ritmusos, szép képekkel, szinte én is eláztam kicsit, ahogy olvastam! :)) zizike |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 07-03-2005 @ 07:16 am)
Comment: Ahogy a versed elejét ízlelgettem, az volt az érzésem, a saját bánatodat vetítetted át az erdő zsongására... Hogy ez simogatóan hathat ránk, már én is megtapasztaltam. Bánatunkban bizony, sokszor feledkezünk meg magunkról, a környezetünkről... Így bizony előfordulhat, hogy arra eszmélünk, bőrig áztunk. Rázd kicsit fel magadat a letargiádból, hiszen versekbe tudod önteni a szíved bánatát. Az örök optimista, Porozi |
|
|
|
|
|
