Éj van, lélek-sötét, körtánc surrog
Szellem-űző hangjuk némán suttog
Völgy ölén tüzek lobognak, s árnyak
Ilyet élő holtáig nem láthat ...

Paták, vörös szarvak, parázs szemek
Vérrel telt kupában gyötrelem és seb
Fejére lilás, forró hamut szór
És míg pergő, feszes ritmust dobol

Hallani, hogy vonyít fel az állat
Nyitányt zengve az ördögi bálnak
De most tülekedve egy rémalak
Visít, rikácsol: nekem adjanak!

Hold-íves ábrázatát én viszem
Mindegy, hogy rajt'e szemöldök, vagy szem
S van, ki fél karral, szakadt szívvel fut
Üstbe vetve köp le barátot, tanut

Mert jó az együtt főzött hús-leves
Hallgat mind sunyin, hisz íze kellemes
Kisértetként szállnak majd fölfelé
Hajnal lesz, s titkuk talán fölfedé

Vámpírok, most éj van, körtánc surrog
Szellem-űző hangotok hogy suttog
Nem hallani még a mély völgy felett
De egyszer őrök jönnek, meglehet