| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
A bulibárók és a nincsfukszajáj országában Ideje:: 09-10-2015 @ 01:01 pm |
|
|
|
|
Hol tartunk? A bulibárók és a nincsfukszajáj országában élünk, ahol a magukat magyarnak valló emberek egymásnak esnek a menekültáradat apropóján, ahol ügyvédek és orvosok ügyeskedik ki a mind előkelőbb luxust, ahol százezrek érzik úgy, hogy kizárólag jogaik vannak. Mit köszönhetünk magyarságunknak, mivel járulunk hozzá, mi a tartalma, melyek lényegi elemei? A hely, ahol megszülettünk? A nyelv? Az iskola? A túlpaprikázott pörkölt? A nehéz villányi borok? Mitől vagyunk mi magyarok? A zászlólengetéstől, a mellünkre tetovált történelmi országtérképektől, Papp Lajos előadásaitól, a zsidógyűlölettől, szavazatunktól? Nem, nem és nem! Legyünk magyarok a hétköznapokban, egymással szemben, egymásért és önmagunkért (nem felcserélendő). Magyar az, aki ezt a csodálatos kultúrát Adystól, Munkácsystól, Kodályostól ápolja és új értékekkel gazdagítja, aki nem mások ellenében éli meg magyarságát, aki viseli a közterheket és áldozatokat hoz, aki dolgozik és jövőt teremt, családja, nemzete holnapjáért küszködik. Nincsen más magyarság, én nem akarok más magyarságot elismerni!
Csíki András |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-10-2015 @ 01:01 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 09-10-2015 @ 09:15 pm)
Comment: András, idealista vagy... de mélyen egyetértek veled. Tegyünk érte, legyünk érte, és talán egyszer... mert nem tudok nem hinni abban, amit itt megírtál.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 09-11-2015 @ 10:44 am)
Comment: Olvastam és sok mindenben egyetértek... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 09-11-2015 @ 05:19 pm)
Comment: Én nem szeretném elfogadni azt, hogy a magyar ember nem olyan lenne, amelyről úgy írsz, mintha csak vízió lenne. Nem az. Az emberek többsége igen is így él, és teszi a dolgát nap-nap után. Nem általánosítanék azért, mert az interneten vannak akik hangulatot keltenek, vannak akik politikai érdekekből hazudnak, és tényeket hamisítanak. A valóság, az élet, nem fekete és fehér. Nem vonhatjuk ki magunkat a világ eseményeinek befolyása alól sem, de ettől még magyar emberek vagyunk, érző szívvel. Nem szeretem ha általánosítunk... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szilfer (Ideje: 09-17-2015 @ 11:29 am)
Comment: Mélységesen egyetértek Anna véleményével. Nem szabad általánosítani. Az ország lakosságának nagyobbik része normális gondolkodású, becsületes talpig-magyar ember. És nemcsak látszatra. Persze, vannak ettől elhajlók, deviánsok, kozmopoliták, akik már azt sem tudják, hogy hol tartanak. Az egészséges közvélemény és az élet talán majd jobb belátásra bírja őket. A megátalkodottakat pedig lassan bedarálja a történelem. A jó győzni fog. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: andrass (Ideje: 09-17-2015 @ 04:04 pm)
Comment: Köszönöm a hozzászólásokat!
Szerintem nem általánosítottam, legalábbis nem olyan formában, hogy a negatívumokat mindenki magára vegye! Szerintem nem csupán vízióként fogalmaztam meg az ideámat! Szerintem igenis vannak jelenlegi életünknek domináns elemei, szereplői, amik, akik semmibe veszik a megfogalmazott ideált, minimum nem osztják a nemzetről alkotott véleményemet! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 10-09-2015 @ 08:40 am)
Comment: Annával, Ferivel egyetértve, de azt kell mondjam, hogy András nem általánosságban írta: minden magyar rosszul "magyar". Ha jól érzékelem, arra a jelenségre hívta itt fel erősen a figyelmet, hogy az általa megfogalmazott pozitív mentalitásnak kellene a hangsúlyosnak, az elismertnek, a követendőnek lenni, és nem bulibárók, csalók, és vállrándítók (ilyen a világ, nekem legyen jó) kellene hogy követendő példaként tolakodjanak a hétköznapjainkba. Erre az elvárására írtalak, András, idealistának... de jövök én is :-).
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Sohamadar (Ideje: 11-15-2016 @ 07:56 pm)
Comment: Mitől vagyunk magyarok? Jó a kérdés! Én a magam részéről szívesen megválaszolom:
Magyar vagyok és orvos. Lenne lehetőségem külföldre menni, de soha nem érezném jól magamat a szelíd dombok, legelők, az alföld szélfútta csendje, a isza tó és balaton csillámai nélkül. Szeretem hallgatni az ízes magyar vidéki beszédet, és amikor írok, mind az orvosi dokumentumokban, mind irodalmi próbákozásaimban igyekszem a nyelvet ápolni és gondozni, kollégáim szarvashibáit is kijavítva, amikor éppen kell. magyar vagyok, és nem érdekel, hogy nincs kocsim, hogy BKV-val járok és hogy nem jutok el külföldre, mert nincs miből, mert a tisztességem többet ér. Magyar vagyok, és öröm tölt el, ha egy tiszamenti faluban azt látom, politika ide, vagy oda, tud a roma is dolgozni tisztességgel, és vállvetve kacagni magyar szomszédjával. Ha embernek nézik, és kinézik belőle, hogy képes erre... Magyar vagyok. A betegeimet és hozzátartozóikat nem latinul, hanem magyarul világosítom fel. Mindig eszembe jut anatómia professzorom (Isten nyugosztalja), aki azt mondta: nem az tud, aki idegen nyelven fogalmaz itthon, az tud, aki mindazt, amit mondania kell, magyarul is meg tudja fogalmazni. Magyar vagyok, három gyermekemet magyar nyelvre és hagyományra oktatom, és minden évben legalább egy magyar táj megismerésére elviszem. És bár a hitem erősen megrendült mindekiben, aki politikával foglalkozik (narancs, piros, de hupilila is lehet, tök mindegy), azért igyekszem figyelemmel kísérni mi megy a fű alatt és felett és szavazok, amikor kell, hogy jól, vagy rosszul ezt az idő szokta megmutatni. Magyar vagyok, és nem menekülő patkány. Azt gondolom, sokan vagyunk azért még... |
|
|
|
|
|
