| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Karácsony Ideje:: 12-24-2015 @ 10:07 pm |
|
|
|
|
Karácsony….
Bár nem sorolom magam a hívők közé, nem tudnám elképzelni az életemet Karácsony nélkül.
Sokan, hívők és egyházi emberek, főleg a mai iszlám veszély tudatában óvnak attól, hogy kultúránk keresztény voltát eltagadjuk, s hogy ennek részeként ünnepeink, szokásaink szakrális gyökereit feledjük vagy feladjuk. A Karácsony, így, nagybetűvel igenis Jézus Krisztus születésnapja. Ilyenkor illik vallásos témájú filmet nézni, egyházi zenét hallgatni, a hívőknek templomba menni. Hogy erre a születésnapra az idők során rárakódott egy ajándékozós családi hagyomány, amikor felkeressük szeretteinket, hogy együtt ünnepeljünk, ez már csak a ráadás, még ha a többség számára ez jelenti is a lényeget. Nem nagyon töprengünk azon, hogy vajon minden jó ismerősünk velünk ünnepel-e, arra pedig, hogy vannak, akiket kifejezetten irritál ez az ünnep, netán még félnek is tőle, végképp nem gondolnánk.
Hogy lehet a szeretettől félni? Nyilván úgy, hogy nem értik – vagy nagyonis értik - a lényegét. Úgy, hogy azt látják benne, amit mi vagy elfelejtünk, vagy mellékesnek tartunk: az ünnep szakrális eredetét. A kereszténységet. Kultúránk gyökereit.
A mai kor egyik fontos tanulsága, hogy vannak, akik gyűlölnek bennünket. Vannak, akik félnek tőlünk, pusztán a keresztény voltunk miatt. Vannak, akik mindennél fontosabbnak érzik, hogy a maguk hitére hajlítsanak, vagy elpusztítsanak bennünket. Akiknek a kultúránk, a tudományunk, a társadalmi berendezkedésünk nem érték, hanem pusztítani való istentelenség.
Nem kívánnék azon filozofálni, hogy milyen okaik lehetnek erre, vagy hogy milyen hibákat követtünk el mi magunk a múltban, mely ehhez az állapothoz hozzájárulhatott. Túl messzire vezetne, pedig én csak az ünnepről szeretnék beszélni.
Hallom, két országban betiltották a Karácsonyt. Ez a két ország persze nemcsak nem keresztény, de nem is élharcosa a társadalmi fejlődésnek. Nem kívánok pálcát törni senki felett, de nem szeretném, ha a példájuk túl ragadós lenne.
Évekkel ezelőtt, amikor barátaimnak karácsonyi üdvözleteket küldözgettem, a „Boldog Karácsonyt”-ra egyikük azt írta vissza, hogy „Nektek is boldog Karácsonyt és Hanukkát”. Ez a barátom más hitű volt, amit én nem tudtam. Nem tudtam, mert nem is tartottam fontosnak. Azt gondoltam, ez magánügy. Eszembe sem jutott, hogy ő nem ünnepelhet velünk, mert a hite nem engedi. Azazhogy ünnepel, mert éppen az ő vallásának is ünnepe van. Ha nem lett volna eléggé intelligens, nem nevelkedtünk volna hasonló közegben mégis, akár meg is sértődhetett volna, akár meg is sérthetett volna egy elutasító válasszal. Ha tartott volna az én reakciómtól, vagy nem válaszol, vagy elintéz egy ugyanolyan formális karácsonyi üdvözlettel, hadd higgyem, amit akarok. De nem: ő jót kívánt, és fel is világosított egyben. Hálás voltam ezért.
Hosszú évszázadok véres küzdelmei, megaláztatásai, pogromjai és holokausztja után ma végre eljutottunk oda, hogy ő ünnepelheti a maga ünnepét, én az enyémet, mindenki boldog és senki nem veri be senki fejét. Elméletileg, persze. Tudom, nincs minden rendben ezen a fronton sem, de minden remény megvan rá, mert a kultúránk többé- kevésbé közös, erre végre rájöttünk és megpróbáljuk kinyitni azok szemét is, akiké még csukva van.
Félek, hogy a betiltós és hasonló ideológiák által vezérelt országok népeivel van még néhány kemény meccsünk. És attól is félek, hogy ez újabb évszázadokig tarthat. Bár bízom a győzelemben, az elmúlt évek eseményeit tekintve a küzdelem igencsak kétesélyes. A Karácsonnyal együtt pedig – ha elvész - az enyészeté lesz minden, ami létrehozta és minden, amit képvisel. Ne higgyétek, hogy a demokrácia, a női egyenjogúság, az európai művészetek, a sport, a természet-és társadalomtudományok fennmaradhatnak abban a világban, ahol a templomainkat bezárják, vagy a keresztet leveszik róla, ahol betiltják a Karácsonyt.
Tudom, magasztosabb, békésebb, szebb gondolatok illenének ide, de bizonyos vagyok abban, hogy az én félelmeim a másokéi is.
Ünnepeljünk együtt. Ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk, ami nekünk szent, amiben felnőttünk. Mentsük meg a Karácsonyt, hogy unokáink számára is ünnep lehessen!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-24-2015 @ 10:17 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 12-26-2015 @ 10:37 am)
Comment: Elgondolkodtató írás. Én nem vagyok vallásos, de hiszem, hogy Európa kultúráját a kereszténység határozza meg, ennek elvesztése elképzelhetetlen számomra. |
|
|
|
|
|
