Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
A költő, lévén maga is teremtő – OJD Ideje:: 02-24-2016 @ 08:23 am |
|
|
|
|
„Törd össze lantod, szarj rá, s magadat szembeköpd, a költészet számodra ezennel véget ért. Áthágtad egyik alaptörvényét: az önkényt. A költő, lévén maga is teremtő, nem hajt főt és nem süti le büszke szemét, sem égi, sem földi hatalom előtt.„*
Igazán vagány és könnyed költészet Orbán János Dénesé, olyan, amelyet irigyelni szoktak lezserségéért, féktelenségéért azok, akik nem fogadják el azt az alápállást, hogy az író/költő szabadsága akkora, amekkorát kiszakít magának. Igazi, született lírikus, egész mellszélességgel az – nem véletlen, hogy Faludy korszakos tehetséget látott benne, még annak idején, amikor viszonylag szűk körben ismerték a transzilván Villont és DrBZ sem irkafirkált róla. Az erdélyi szellem mindig tudott és meggyőződésem, hogy az eljövendő időben is tud új és új, az egyetemes magyar kultúra viszonylatában kiemelkedő egyéniségeket kiemelni, kiérlelni és útjukra bocsátani.
A magyar Faust igazi remekmű nagyon büszke voltam, hogy egy erdélyi, ráadásul unitárius szerző művének így tapsoltak Méliusz Juhász Péter városában. Verseit nagy kedvvel olvasom jó ideje, már első verstalálkozásunk óta furcsa gyönyörűség tölt el köteteit lapozva, vagy írásait görgetve. Sok szívemnek kedves szerző van, de miből áll az OJD-hatás? Egyfelől egészen biztos, hogy ellenpontozza saját költészetem szemérmességét, másfelől abban, hogy amit papírra vet az izgalmas, friss, széles spektrumú, bohém s mindemellett pedig a klasszikus ízeket is érezzük.
Én szeretem ezt a lírát, szeretem a Janus Pannonius-átiratokat, mint ahogy a Rejtő-vonal is kedvemre való volt, ahogy a Verecke útján döcögő almazöld Trabant is. Mondom ezt annak ellenére, hogy jó néhány globetrotterként hánykódott tollforgató, ideológiák és pártdemagógok kereszttüzében imbolygó, balosnak jobbos és jobbosnak eléggé balos, liberálisnak maradi (vice versa), nem eléggé vagy túlságosan is magyar szerző mellett számomra a „messianisztikus transzilvanizmus” – melyet OJD nagyon nem szeret – is fontos és nem megkerülhető, mint ahogy a transzközepes írónemzedék sem. Nosza hát olvassanak, mert én is „... érzem az iszonyú magányt, / ó, mindenki ír, nem olvas senki sem”.
Csíki András
*[Kigúnyolja Galeotto zarándoklását] Orbán János Dénes: A költő, a ringyó és a király. Janus Pannonius apokrif versei. Magyar Pen Club, Budapest, 2014
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-24-2016 @ 08:23 am
Hozzászóló: szilfer (Ideje: 02-27-2016 @ 10:06 am) Comment: Nem tartozom azok közé, akik nevezett szerzőt irigylik lezserségéért, szókimondásáért, de büszke sem vagyok rá ezekért az „erényekért” erdélyi irodalombarátként, tollforgatóként. Meggyőződésem, hogy az emésztés és a szaporodás biológiai folyamatainak naturalista nevén nevezése nem költői erény, még csak nem is alkotói bátorság. Egyszerűen korunk féktelen szabadosságnak a meglovaglása, legitimizálása a „szép”-irodalom szintjén (azért Faludy ezt szőr mentén tette!). Szerintem Orbán János Balázsnak erre semmi szüksége, anélkül is tehetséges költő. Nem vagyok prűd, bármit leírok, ha ennek kifejezett szükségét érzem. Az élet hoz olyan fordulatokat, amikor a trágárságot sem lehet megkerülni, ha hitelesek akarunk maradni. No de ehhez a „stilisztikai” eszközhöz, fogáshoz napi szinten visszatérni, azt esztétikai magaslatokba emelni, csak mert az olvasók egy részének tetszik, nem érdemes, és teljesen fölösleges is, mert semmit nem pótol, nem ad plusz esztétikai élvezetet, nem ez az eszköz teremti meg a lírai élményközösséget.
Üdv: Feri |
|
|
|
|
Hozzászóló: andrass (Ideje: 02-27-2016 @ 05:33 pm) Comment: Keves Feri! Távol álljon tőlem, hogy elkezdjem OJD-t (Dénes) védeni, de nagyon nem értünk egyet. Nem tudom mennyire ismered az ő és Faludy életművét, de bizonyos vagyok benne - amennyire a hozzászólásaid és írásaid alapján ismerhetlek - hogy árnyalható az a kép, ami benned kialakult.
Ahogy OJD szokta mondani, adná az ég, hogy az emberek az irodalomtól romoljanak meg.
András |
|
|
|
|
Hozzászóló: szilfer (Ideje: 02-27-2016 @ 08:49 pm) Comment: Kedves András, sem Faludy költészetét, sem pedig Orbánét nem ismerem a maga teljességében, de mindkettőtől olvastam annyit, hogy fogalmam legyen róla, képet tudjak alkotni tehetségükről, stílusukról. Mindkettőjüket nagyra tartom. Egyikőjüket sem szólom le, becsülöm alá. Csupán egy jelenségről írtam amit igenis kifogásolok, mert teljesen szükségtelennek tartok. Akár költői vagányságnak nevezzük, akár polgárpukkasztásnak, nem jó példa az ifjú költőnemzedék számára, mert azt a veszélyt rejti magában, hogy nem a költészete belső értékeire fognak figyelni, hanem ezekre a külsőségekre. Ennyit akartam mondani, és nem többet. |
|
|
|
|
Hozzászóló: andrass (Ideje: 02-29-2016 @ 11:20 am) Comment: Kedves Feri! Én egyáltalán nem azt mondtam, hogy ezt példaként kell a fiatalság elé állítani. Azt állítottam, hogy a vulgárság, obszcenitás, szimpla polgárpukkasztás és a helyén való nevén nevezés között lényeges különbség van, pláne szerepversek esetében (Villon, Janus Pannonius).
Nem tartozom a hétköznapokban trágárnak minősített szavak gyakori versbéli alkalmazói közé, néhányszor viszont helyénvalónak éreztem leírni egy-két így aposztrofált szót és sokaknak azzal is bajuk volt (most a glóriától a kutyaszarig című versem jut eszembe) teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy esetleg indokolt volt-e vagy sem - az eufemizmus jó dolog, de sokszor a lényeget agyoncsapja. Ráadásul mind Faludy, mind OJD egy egy testrész stb. kapcsán a szinonimáknak olyan gazdag tárházát vonultatja fel, melynek pusztán egy-egy eleme az általad kifogásolt szavak valamelyike. Ez a kérdéskör is összetett és alapos tanulmányozás szükségeltetik a kiérlelt vélemény megfogalmazásához.
András |
|
|
|
|
Hozzászóló: szilfer (Ideje: 02-29-2016 @ 12:13 pm) Comment: Ugyanezt írtam én is, "bazd meg"! :)))) |
|
|
|
|
|