| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Modern irodalmi kávéházak Ideje:: 11-20-2016 @ 01:11 pm |
|
|
|
|
Fiatalabb koromban nem gondoltam, hogy egyszer komolyan érdekelni fog a vers, annak szerkezete, a lehetőségek. Aztán úgy alakult, hogy az ifjonti egy-két próbálkozást követően zsengéim is fiókba kerültek, én pedig el is felejtettem, hogy valaha mi mindent firkáltam. Csak később jöttem rá, van tehetségem a firkászáshoz, és a tehetséget soha nem szabad hagyni elaludni.
2005 sorsfordító év volt az életemben, egyszer talán azt is megírom miért. A lényeg az, hogy mintegy 20 év hallgatás után ekkor fogtam újra tollat a kezembe. Harmatosan zsenge kis alkotások voltak ezek, és azt gondolom, soha nem is fejlődtem volna, ha a saját kis honlapomon egyszer csak egy kellemetlen bejegyzés nem ér: Jó sz... amit csinálsz. Mondd, olvasol-te egyáltalán klasszikus verseket?
Persze, első reakció (harag): na menj te oda, ahová gondolom...
Második reakció (dac): úgy gondolod, nem olvasok, nosza rajta, összegyűjtöm a kedvenc költőim kedvenc verseit. És a gondolatot tett követte, honlapomra szépen sorjáztak József Attila, Radnóti, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc és sok más kedves költőm tollából a csodák linkek formájában. És miközben őket kerestem, véletlenül ráleltem egy kortárs költői oldalra.
Regisztráltam, és egymás után postoltam a verseimet. Na aztán jöttek persze a kritikák, és a sértődésen kénytelen-kelletlen megtanultam felülemelkedni.
Naná! Meg persze megtanultam, hogy háromféle kritika létezik:
A behízelgő mást sem tud, a szart is megdicséri (bocs, bizony-bizony sok szemetet írtam én anno, beismerem, na nem mondanivalóra, de hogy irodalmi értéke nulla felé vagy alá közelített, az tuti). OK, ezeket később szelektáltam, jobbára meg sem hallottam, bár néha persze, hogy jól esik, ha valaki megdicsér. De megtanultam az idők folyamán, egyáltalán nem mindegy, hogy ki az, aki dicsér :)
A második típus a személyeskedő; a plafonig tud ugrasztani, mert ugye, ha valaki nem a versről, hanem rólam alkot véleményt egy alkotásom alapján, az ugye - remélem ti is így gondoljátok - nem fair. Úgyhogy később megtanultam, ezekre a hozzászólásokra egyszerűen nem válaszolok. Sok kellemetlen percet takarítottam meg magamnak, mert ez a típusú hozzászóló vérre menőkig tud a sárba döngölni, vitatkozni, és a vitákban én nem lehetek nyertes. Legfeljebb ideges, de erre nincs szükségem.
És végül a valódi kritika: látja az alkotás jó és rossz oldalát egyaránt, a pozitívumokra és negatívumokra egyaránt felhívja a figyelmet. Tanulni lehet belőle, és arra inspirál, hogy fejlődj. Egy-egy jó kritika után sokszor napokig, sőt, hetekig bújtam (bújom ma is) a netet, formákat böngészve, tanulva.
És még valami, ami a végletekig tudott tanulásra sarkalni: ha egy jó kis vers-játékban adott formát, általában újat kellett tanulni. ha itt a téma megfogott, mindig belementem a játékba. Ne hidd, hogy most nem... "idővel" talán megszületik ez is, bár lehet, lekésem a határidőt... De az sem baj, a játék akkor is játék, ha kifutok a befutóból.
Így aztán, ahogy az idő telt, nemcsak verset írni, hanem kritizálni is megtanultam, utóbbit persze csak műkedvelő formában, azok alapján, amit én magam is frissen, vagy kevésbé frissen tanultam. Több netes irodalmi kávéháznak is tagja voltam, ezek közül sajnos az idők során a legtöbb megszűnt, az egyik épp most van felszámolás alatt. A kávéházi hangulatra azonban szükségem van, vagyis szükségem lenne.
Örültem, amikor ismét véletlenül rábukkantam egy kávéházra; megtaláltam a Fullextrát. Gondoltam, hátha...
Olvasgatok, olvasgatnak. de szinte senki sem szól hozzám. azon keveseknek, akik megtették, köszönöm!
Igaz, én is még tanuló vagyok a honlap szerkezetét illetően, nehezen igazodom el, például hogy egyes írótársak műveit hol és hogyan találom meg. Azért fejlődöm, idővel majd hozom azt a formámat, hogy aki szól hozzám, mert így, vagy úgy megérintettem a versemmel, ahhoz én is szólok, mármint a műveihez.
Ám ez is szubjektív: ahhoz tudunk szólni, ami pozitív, vagy negatív irányban megérint. A lelkünkre közömbös étkeket jobb, ha nem méltatjuk, mert maximum technikai tanácsot tudunk adni (szerkezetit). A lelkünket negatívan érintő művekkel igen csínján kell bánni, hiszen nem a másik lelkébe gázolás a feladat, hanem, hogy egymást segítsük.
Nos, ha már itt tartunk, mélyen elgondolkodtam: vajon én írok sekélyes tartalmú műveket, vagy itt nem szokás a friss belépőt olvasgatni? Hát... kedves asztaltársak, a vitatéma feldobva. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-20-2016 @ 01:11 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 11-22-2016 @ 08:42 am)
Comment: Kedves Mária! Van amiben egyetértek veled, de sokmindenben van, amivel nem. Persze így kerek a világ. Az, hogy kritikát írjon valaki, olyan elvárás lenne, mintha a festőnek házat kellene építeni, csak mert le tud festeni egy szép épületet. Úgy gondolom, hogy az irodalom tanulásának igénye, belülről kell fakadjon. Mi a jó és mi a gyenge mű? Kinek ez, kinek az. Bíró az idő lesz, és nem a most olvasó véleménye. Ez a portál megjelenést biztosít bárkinek, és úgy gondolom megtiszteltetés az, hogy elolvassák a művét. Ha nem ezért teszi, akkor minek publikál? Aki ír, azért teszi, hogy olvassák, és nem hiszem, hogy kevésbé értékes olvasó lenne az, aki csak dicsér, mert élményt okozott az alkotás. A hozzászólást azért várni, mert úgy gondolja az alkotó, hogy akkor ér valamit az alkotása, ha irodalmárok olvassák? Más oldalról kellene ezt megközelíteni. Ha a színész csak színésznek játszana, üres lenne a nézőtér. A taps az aminek örülni kell, és nem számít, hogy miért tapsol az, aki energiát fordít arra, hogy figyeljen rád. A fejlődésedért, magad vagy felelős, és nem az aki elolvassa a műved. Ha megjelenik egy könyv, és elolvasom, nem írok az alkotónak. Miért tenném? Gondolom azért írta művét, hogy elolvassam. A virtuális lehetőség átalakította az irodalmat is. Dömping lett, de ez nem baj, mert az igazán nagyok így is kiemelkednek. Akik pedig azért írnak, mert jobban érzik magukat utána, akkor már megérte, hogy írhatnak, és publikálhatnak. Minden műben ott van az alkotó, még akkor is, ha nem szereti, hogy ezt is figyelembe veszik az olvasói. Ha nem lenne benne, akkor az írás lélek nélküli, tanulható szakma lenne. Szerintem nem az. Remélem találkozhatunk majd a találkozók valamelyikén, hogy valóban más dimenzióban is tagja légy a közösségnek. Érezd jól magad a körünkben. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Sohamadar (Ideje: 11-25-2016 @ 06:44 pm)
Comment: Kedves Anna!
Szerintem félreértettél több szempontból is!
természetesen örülök hozzászólások nélkül is, ha látom, hogy olvasták egyik, vagy másik művemet, és senkitől sem várok, vagy várok el kritikát, mint ahogyan az, amit magam írok hozzászólásban szintén nem kritika, csak hozzászólás, korábbi alkotásokból merített formai együttgondolkodás.
Azt igyekeztem érzékeltetni - lehet persze, hogy nem így jött le -
hogy az irodalmi, művészeti honlapok, legalábbis eddigi tapasztalataim alapján egy bizonyos inspirációt tudnak adni, ha nem csak a "jajdeügyesvagydeszép", hanem az itt otlik, ott alakítanám is helyet kap, hiszen a sok szem sokkal többet lát, mint az egy.
Saját szemünkkel, főként egy alkotói szárnypróbálgatás kezdetén sokszor a szarvashibákat sem látjuk, érzékeljük.
Számomra a korábbi művészeti honlapokon való jelenlét rengeteg segítséget és inspirációt adott a fejlődéshez, és abban reménykedem, hogy később ez a légkör az én írásműveim alatti s ismét kialakul, jelenleg nyilván azért övez hozzászólásritkaság, hiszen a legtöbben még nem ismertek sem itt a neten, sem élőben.
Szívesen elmentem volna a találkozóra, szomorúan olvastam, hogy éppen egybeesik a 24 órás ügyeletemmel, ez most kimaradt...
Az elmúlt néhány napban termett néhány értékes és elgondolkodtató hozzászólás a verseim alatt, neked külön hálás vagyok, mert a haikufüzéremnél mélyen elgondolkodtattál, lehet, hogy egyszer még kijavítom a kicsit zavaró szóhasználatot: látod, erre gondoltam. Egy-egy hozzászólás elindíthat egy alkotói folyamatot akár egy friss, akár egy újabb alkotás esetében. Kedvet adhat az újragondolásra. Ugyanígy egy másik alkotó írása olyan gondolatsorokat és asszociációkat indíthat el, amelyek új alkotásokhoz vezethetnek.
Köszönöm véleményedet! Marcsi |
|
|
|
|
|
