[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 58
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 58


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: BLOG, Napló!


BLOG, Napló!
[ Blog (napló) főoldala. | Regisztrálj! ]

A tagoknak lehetősége van saját blogot (Naplót) vezetni, és azokhoz hozzászólni.

Úton - 2015 Október 28
Ideje:: 02-11-2017 @ 11:14 pm

2015 Október 28 - Magyarország Győr közelében

Egy transit ablak melletti ülésébe süllyedve szemlélem, ahogy az éjszaka sötétjének horizontját pirosan pislákoló fények, szélerőművek jelzőlámpáinak alakzata kezdi borítani. Közeleg az osztrák határ, 575 font, személyes irataim, bizonyítványaim, kis táskám, melyben az útravalóval spóroltam helyet, hogy pár könyv még velem jöhessen, a csomagtérben kedvenc túratáskám, amibe 110 liternyi személyes tárgy, ruha, és egyéb az élethez szükséges dolog fért el. Új élet kezdődik az jár a fejemben: "...kicsit félek, mint mindig, amikor az ismeretlenbe indulok". Mellkasom összeszorul, szemem becsukom, mély levegőt veszek. Új élet vár, de visszatérek. Hazatérek.

Az alvásból fáradtan kelek, a Graz felé vezető autópálya egyik pihenőjében lévő benzinkúton. A friss üde mosoly hiánya a hideg éjszakai hegyi szellőre ébredve nem meglepő. 7-en szállunk ki, de útitársaimról nem sokat tudok eddig, például Attila a mellettem ülő srác séfként dolgozik Londonban, és Miskolcon volt itthon egy hétig beteg édesapja jólétéről gondoskodni. Mögöttem is miskolciak, két fiatal lány és egy 34 éves férfi, első benyomásom szerint a férfi a lányokra volt hivatott vigyázni. A két sofőr pedig földim, amint bemutatkoztunk kihallottam a debreceni, hajdúsági jellegzetes hangképzést, rákérdeztem és kiderült, hogy igen, földik. A lányok és Józsi visszahúzódóak voltak, már Németországban jártunk, mire kezdtek jobban megnyílni és nem félrevonulni, amikor megálltunk pihenni. A lányok barátnők, esetleg unokatestvérek, a fiatalabbik most először indult Angliába, mint én, az idősebb épp tapasztalatait osztotta meg, Józsival karöltve kiskapukat emlegettek a szociális védőháló kihasználására, csendben vettem tudomásul a hallottakat, nem volt számomra meglepő, tudtam, hogy vannak, akik a rendszer tőgyét megfejni indulnak ki, nem pedig dolgozni. Nem vagyok az előítéletek híve, az első benyomásom az volt - nem szépítek rajta: a két roma lány prostituált, a srác pedig szó szerint egy papucsos rambó, akit a stricijük küldött, hogy az áru biztos odaérjen. Ugye a sablonos gondolkodás, próbálom levedleni, de néha hiába, a "jó" nevelésnek ez a hatása. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna persze, hisz Józsi konyhán dolgozik, és a lányokat sem ismerte korábban, erre abból jöttem rá, hogy gőzerővel próbálta felszedni a fiatalabbikat egy amúgy smaragd zöld szemű, keskeny arcú, hullámos hajú, telt ajkú, formás cigány lányt. Sajátos módon csinálta, talán ezért nem sikerült neki. Az is kiderült, - úgy belgiumi hajnalhasadás tájt - hogy ex-strici, szóval "olyan nagyot mégse tévedtem" - mondtam magamban.. A lányok gondolkodása elég egyszerű volt, sajnálom, de a társalgásukat hallgatni "olyan volt, mint reszelővel rejszolni. Enyhén élvezetes, de leginkább fájdalmas", ezért az utazás vége felé időnként elvonultam a gondolataim közé pihenni és feltöltődni. Friss élmények hatása alatt állok még mindig érzem az izgalmat, ekkor bal kezembe kerül a rózsakő és visszakerülök napokkal korábbra.

" Október 26 - Magyarország - Pákozd és Székesfehérvár avagy A királyok városa

A nagy nap. Vajon tényleg találkozunk? Milyen lesz 8 év után beszélni a nővel, aki számomra a szerelem? Mit mondjak neki? Mit mondhatnék? Sok kérdés zakatolt a fejemben és miközben haladtam a készülődéssel, megcsörrent a telefonom, Ő hív. Szóval 10 előtt Fehérváron találkozunk. A tollamat fogva ülök itt és percek telnek el, nem tudom hol is folytassam. Olyan horderejű számomra Ritával találkozni, hogy nem találok rá szavakat. Le is teszem a tollat picit...

...Annyira örültem, amikor az Országalma mellett megláttam Őt az utcán Püspöki Palota előtt felém sétálni. Nagy volt az izgalom, annyi mindent kellett bepótolni. Álmaimban sem reméltem, órákat tölthetek társaságában, és azt sem, mély dolgokról beszélünk, kávét, sört és teát szürcsölve. Ilyen az élet és az Univerzum, kérj és kapsz, vagy inkább egy még érdekesebb, a karmikus játékok rabjai voltunk. Éreztük, hogy valami erős kötelék van köztünk, kérte, beszéljek róla, mit érzek, annyira rabul ejtett, mikor a szemébe néztem, hogy elmondtam neki, ez egy örökké tartó szerelem, fontos a boldogsága, tudni szeretném, jól és biztonságban van, védjem, szeressem, támogassam, becsüljem, csodáljam Őt. Amit nem mondtam, hogy mi volt a tervem, mikor 8 éve utoljára találkoztunk, s forró csókkal váltunk el, csillogó szemekkel, öleléssel melegítve egymást, azon a hideg novemberi éjszakán. Vele élni, gyermekeket, fiúkat nevelni - fiúkat álmodott szülni. Sokszor egymásra néztünk, tudjátok, az a "látlak Téged" nézés.

- Mit érzel Dani?

- Nehéz ezt leírni, nem tudom...vonz a közelséged, olyan jó érzés veled lenni, a kisugárzásod, melegséget érzek a közeledben, biztos mások is érezték már, ez szerintem a Te tehetséged. A melegség, amit árasztasz jó érzéssel tölt el...

- És mióta érezted? Emlékszem, 11. osztályban már tudtam, hogy van valami.

- Tudtad? Tényleg?

- Igen, éreztem, valahogy megváltoztál.

- Nem vigyáztam eléggé...emlékszel még az első alkalomra, amikor találkoztunk?

- A Balatonon még elsőben.

- Igen, 2001 Augusztusában. Élénken él bennem, még ma is emlékszem, ahogy parton állva megpillantottalak a vízben, világos kék fürdőruha volt rajtad, és le voltam taglózva...

Elmosolyodott.

- Odamentem hozzád, és iszapot kentem a hajatokba, leteremtettél, hisz nem akartatok Bogival hajat mosni.

- Leteremtettelek?

- Úgy bizony, és el sem tudod képzelni, milyen szinten változtattad meg ezzel az életemet. Nem meséltem arról, milyen voltam általános iskolában, gyerekkoromban igaz?

- Nem meséltél.

- Egy igazi kis szemét voltam. Igazi genyó, Tényleg, nem viccelek. Amikor te megismertél, már visszafordíthatatlanul elindítottál bennem egy 180 fokos fordulatot, ezért is tudtunk közel kerülni egymáshoz. Sosem volt alkalmam megköszönni, hogy megismertelek, hogy vagy nekem. Ezért is akartam mindenképpen találkozni, mielőtt elindulok, hogy megköszönjem. Nem lennék ma itt nélküled, nem lennék ilyen, köszönöm!

- Nem is sejtettem...És már akkor régen is?

- Az első pillanattól kezdve, a mai napig. Örökké. Tudom, hogy ez így van, és már nem próbálok nem tudomást venni róla. Amíg élek, szeretni foglak, s nem múlik, legfeljebb jön egy új, más szerelem, de ami nekünk volt együtt, az pótolhatatlan. Minden úgy történt, ahogy történnie kellett, s nem bánom, örülök neki, hogy nem voltál velem a sötétségben, örülök, hogy nem láttál akkor. Szörnyű volt. Nem tudtalak volna boldoggá tenni, pedig nekem az a legfontosabb.

- Dani...

Azzal ajkába harapott, félretolta hajtincseit arcából, s nagyot sóhajtottunk...

A közelében, nem könnyű nekem, szép lassan mindig a hatalmába kerít az a kellemes érzés, és a vonzás, ami húz mindig közelebb...minél erősebben próbálok ellenállni, annál lehetetlenebb távolodni. Nyolc év sok idő, éretlenek voltunk még legutóbb, most helyesen, felnőttek módjára viselkedtünk. Most nem lehetünk együtt, még nem, s az se baj, ha egy másik életig kell várni, miénk az időtlen öröklét, s karmikus leckéinket tanuljuk a Földön szüntelen. Még az asztalnál a teánk mellett ülve elmosolyodott, felcsillant a szeme, ahogy felém fordult.

- Dani, hoztam neked valamit, szeretném, ha magadnál tartanád, segít majd szeretni. Ez egy rózsakő.

/

Kinyújtottam a kezem, s el kezdtem szemlélni. Csillogó, finomra csiszolt rózsaszín árnyalatokkal tarkított, repedéseinek erezete világos színű, jól kivehető, egy két helyen csodás alakzatok láthatók a kő belsejébe mutató repedések mentén belesve. Ahogy tenyeremben tartom, a követ, Rita folytatja.

- Tartsd a szívedhez közel, a bal oldaladon és ha majd döntés előtt állsz, vedd a kezedbe, segíteni fog.

- Szóval bal kézben?

Azzal átveszem jobb kezemből, és egyből melegség kezd el áradni belém.

- Köszönöm, de miért kapom ezt?

- Szerettem volna neked adni valamit, megláttam ezt és... Kezemet megfogja, s ujjbegyeivel elkezdi követni a tenyeremen húzódó sorsom folyamát, folyóin, patakocskáin, erein lelkem simogatva.

-Úgy nézd, hogy ez a kéz nem puha selymes, hanem kemény, érdes munkás kéz...

-Jaj, Dani! Add ide!

Élveztem a szituációt még sosem olvastak a tenyeremből. Szépen elmondott mindent, mennyire erősen és szövevényesen össze van nőve a szív és fej vonalam, ami rendkívüli, lesz 1 vagy két fiam, szenvedtem az életben, de erős vagyok és jók az intuícióim is, sok mindent mondott.

-Fura ez így kicsit, mert én nem tudok olvasni a Te tenyeredből.

-Még egyszer köszönöm, ez igazán sokat jelent számomra. otthon felejtettem, de én is szánok neked valamit. Az első és legszebb kristályt, amit a Musztáng-barlangnál találtam. Amikor legközelebb találkozunk, odaadom neked...

Szemeiben ismét elvesztem, s részegítő boldogság szállt meg, előttem van most is mosolya, ahogy ajkába harap, s az a gyönyörű szép szempár, fehér bőre pirulni kezd, s arcába hulló hajtincseit megfújja, s az a sóhaj. Érezhető volt a feszültség, s ahogy elérkeztünk közös időnk végére, a Kossuth utcai templom melletti sarkon elérkezett a búcsú.

- Megyek a postára befizetem a bírságom, te pedig most mész a biztosítást intézni?

- Igen, aztán megyek haza. -Elcsukló hangon- Dani, én úgy örülök, hogy találkoztunk, és megtisztelsz azzal, amit érzel irántam.

Köztünk volt már két lépés távolság, egymással szemben, felemeltem a fejem, csak még egyszer hagy lássam azt a csillogást, s kitárt karomba hullva közelebb éreztem magamhoz, mint addig még soha, ekkor volt a legnehezebb nem megcsókolni Őt. Elindult a Várkörút irányába, többször visszapillantva, még utoljára a számomra legszebb mosollyal ajándékoz meg, s szem elől tévesztve Őt, máris el fog a hiányérzet. Csodás vagy Angyalom, én Vénuszom"

Szeretem a hosszú utazásokat, annyi mindent láthat az ember, amit később talán soha. A Kis-Alföld gyönyörű síkságát, vagy az Alpokat, ami Ausztrián és Németországon keresztül végig kísér minket, zöld fenyvesei, hófödte csúcsai, hatalmas égbe magasodó sziklatömbjei, az Ősz is megmutatja szépségét, ahol a fenyvesek véget érnek, a lombhullató erdők színpompája csodálkoztat. Nyugalommal tölt el a békés vidéki környezet, legelésző állatok a dús, zöld füves mezőkön, szarvasmarhák, juhok, lovak néhol tanyák, bennük a jellegzetes baromfiudvar lakókkal. Elvétve megmutatja magát a vadon, ragadozó madarak, nyulak, őzek, rókák, de hogy őket észrevedd, nagyon kell figyelni, éjszaka sokszor csak egy a sötétben csillogó szempár jelzi, "látlak!". Belgium és Hollandia gyorsan elrepült, náluk a zöld síkság, időnként házak sokasága és a mezőgazdálkodás uralta a tájat. Franciaországba érve, közelítve a Calais-hoz megláttam az első nyomait annak, ami visszavezetett a moment-ba, milieu-be s race-ba. Az út mentén eldobált bőröndöket látok, ruhákat, s cipőket. Mind tudjuk, ezek uralják ma életünk képeit, s nem sokat tehetünk a történelemírás vaskos fogaskerekeinek malmában őrlődve. Most más feladatom van, arra kell koncentrálnom, csak együttérzéssel itt nem tudok segíteni. Calais-nál állítanak meg minket először és utoljára. Rövid ellenőrzésre szállunk csak ki, s végeztével beállunk a vámmentes bevásárlóövezet parkolójába, mivel már előzőleg a vonatot le késtük, volt egy fertály óránk. Friss levegőt szívtam, sétáltam egyet, felfedeztem a helyet, majd könnyed reggelivel töltöttem korgó gyomromat. Gondolkodtam, milyen műszaki megoldással találkozunk majd a Csalagútban, nem minden nap van az embernek lehetősége átvonatozni a tenger alatt. A mozdony és a kocsik jó nagyok, miután beállunk, meghallgatjuk a tájékoztatót, lezárulnak a kocsikat elválasztó rekeszajtók, és a vonat szép lassan el kezd döcögni. A falon megnézem és elolvasom a vészprotokollt és tájékoztatást, minden egyértelmű. Pár perc elteltével, ahogy beértünk az alagútba megindultak az iskoláslányok, akiket még a határellenőrzésnél láttam, velük együtt ellenőriztek minket. A srácok mondták, a vonat elejében ilyenkor a mellékhelyiség előtt jó nagy sor áll, mi hozzávetőleg a vonat közepén helyezkedtünk el, s amikor elsétált mellettem vagy 15-20 fiatal, nem kételkedtem, hogy ott bizony lesz sor. A vonatkocsik közti rekeszben van két-két ajtó, működése egyszerű gombnyomásra kiold a zár és manuálisan kell kinyitni az ajtót. Erre limitált idő van, aminek végén a zár visszazár. Így szorult be, az két kis aranyos szőke hajú angol lány. Figyelemmel kísértem, ahogy megpróbálnak átjönni az első ajtón, de az nem sikerül, átmentek a másikhoz és az se nyílt, felnéztek, olyan ijedt volt az akivel összeakadt a tekintetem, gyorsan kipattantam, odasétáltam és kinyitottam nekik az ajtót. A lányok hálálkodva tekintettek rám "Thank you so much! Thank you!" Mosolyogtam egyet, majd visszaültem a helyemre. A csalagutazás maradék része - mind a 15 perc - hamar eltelt, megállt a vonat, a rekeszek kinyíltak, s mi szépen sorban kigurultunk az óriás fémgiliszta gyomrából. Megálltunk az első benzinkútnál, mély levegőt vettem, bementem, és kértem magamnak egy doboz piros marlbit. Kiérve kibontottan, kihúztam egy szálat, meggyújtottam, mélyet slukkoltam belőle és körül néztem. Ez hát Anglia, ideértem. Nyugalom szállt meg, s míg cigimet szívtam, az Univerzum tér-időkontinuumából kiszakadva, csak 5 perc kellett, hogy újjászületve érezzem magam. Izgalommal tekintek az előttem álló eseményekre. Végre Úton vagyok!



Utoljára változtatva 02-11-2017 @ 11:48 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Blogozó profil
Blogozó profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 02-15-2017 @ 07:40 pm)

Comment: Igaz Utat! Üdv. fTJ


Hozzászóló: winner
(Ideje: 07-04-2017 @ 01:25 pm)

Comment: Tetszett az írásod. Érdekesen láttatod a dolgokat. Két észrevétel földrajzi vonatkozásban. Ha kocsival mész Calais-ba Ausztrián és Németországon keresztül, nem érinted Grazt, de még az autópályáját sem. A bécsi körgyűrűn egy lehajtó jelzi, arra van Graz. A másik hogy csak Belgiumon mész keresztül, mert Hollandia felesleges kerülő lenne. Ha Aachennél lépsz be Belgiumba akkor elhaladsz Hollandia legdélibb csücske mellett, de akkor sem lépsz holland földre.


Journal ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds