[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 61
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 61


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: BLOG, Napló!


BLOG, Napló!
[ Blog (napló) főoldala. | Regisztrálj! ]

A tagoknak lehetősége van saját blogot (Naplót) vezetni, és azokhoz hozzászólni.

Csillag és szemétdomb
Ideje:: 08-16-2017 @ 12:18 am

Mióta megtörtént velem is, megtanultam, a legeslegrosszabb, ami történhet valakivel, ha élve elfelejtik, elássák a köz láthatatlan szemétdombján, és elnéznek mellette/felette.
Tudom, néha tenni is kell ezért, hogy így legyen.
Néha elég a naiv jó szándék, csillapíthatatlan szeretetéhségünk kelleténél mélyebb kifejezése és máris dühödt érdekek csapnak össze.
Lassan eljutok oda, hogy viszonylag objektív leltárt vegyek fel az idő távlatából, mely majdnem 15 évre nyúlik vissza. Sokan vannak, akik élénken emlékeznek és sokan, akik nem tudják miről van szó.

Nem kell leírnom, hogy a feleslegesen elvesztegetett idő, „amikor nem történt semmi” ez a legpusztítóbb. Mert, ha csupán pihen és feltöltődik valaki az értékes, de amikor feltöltődve, teli energiával feszülten vár csak és tudja, hogy hiábavalóan, az több, mint elpocsékolt idő – olyan veszteség, ami az életünk egyirányú volta miatt pótolhatatlan.
Vágyunk mások jelenlétére, hiszen többségében társas lények vagyunk, akiknek elengedhetetlen a napfény: az önmagunktól független szubjektum sugárzása, a kommunikáció, a visszacsatolás.

Amikor valakitől megvonják egy szeretett, vagy figyelemmel kísért személy a jelenlétét, az betölthetetlen hiányt, súlyos depressziót okoz. Hogyha ez hosszabb távra elhúzódik, vagy véglegessé válik (pl. az a személy meghal, vagy a kapcsolatát egyoldalúan véglegesen megszünteti vele), az már tartós deformációt okoz.
Persze a gyógyulni vágyó lélek feledéssel és más helyettesítő kapcsolatok felkutatásával igyekszik a sebet bekötni és ez normális dolog.
Sebesülést rendszerint olyan mély kötődések elszakadása kapcsán szerez valaki, ami több a napi felszínes beszélgetés elmaradásánál. Két érző lélek bensőséges egymásra találása, a bizalom, és közösség felépülése már feltételezi a rokonságot, a szimpátiát és némiképp az elkötelezettséget is. Az ő elszakadásuk fizikai fájdalmat okoz mindkettőjükben, akár valamelyikük, akár más tehet erről.

Sajátos világunkban – a korábbi lassan épülő kapcsolati rendszerrel szemben - túlzottan kiküszöbölődött az idő fogalma, túlzottan rövidre zárult az információáramlás, nagyon hamar túlzottan közel kerülhet egymáshoz két idegen.
Következményeiben megrázó, amikor nem csupán ilyen egy-egy kapcsolat, hanem egy-több kapcsolat alakul ki. Mindez a kölcsönös szimpátia legőszintébb talaján.

Ilyen kapcsolati viszonyról szeretem volna vallani nektek. Feltárva és megérthetővé téve, hogy amit a társadalmi berögződések mélyen elítélnek, gyakran puszta és természetes emberi kíváncsiságból táplálkozó sóvárgó vágyak éltetik a kapcsolatteremtésért, mely azonban alapvető igény.

Kapcsolatot teremteni tehát nem bűn. Az a probléma, amikor a kapcsolat olyannyira elmélyül, hogy párhuzamos elköteleződések keletkeznek.
Nemrég olvastam egy blog bejegyzést, melyben fiatal szólt egy hasonló többes kapcsolatról, ennek tagjai azonban valós időben együtt is éltek. A képszerűen látók számára ez az „amőba” formáció. Az én esetem inkább a „csillag” volt, azaz több „te-én” párhuzamos kapcsolatban voltam én az állandó „én”, az időkeretet mindig külön biztosítva.

Nehéz úgy vallani, hogy ne sértsek fel érzéseket, habár ezek jó része ma már nyílt titok, mivel véget ért kapcsolatokról van szó. Nem fogok senkit sem felismerhetően megnevezni.

Inkább a természetéről írnék, semmint konkrét eseményekről. Joggal kérdezhetitek: nem beteg-e az az ember, aki így próbál kapcsolatokba jutni?
Ahogy ma már látom, az ilyen emberek mérhetetlen szeretetéhséggel rendelkeznek, de van egyfajta potenciáljuk is ahhoz, hogy „szerver” módjára kiszolgálják az extrém sűrűséggel jelentkező igényeket, azaz ők maguk is folyton adjanak, és „egy-egy” kapcsolat intenzitással vegyenek részt minden kapcsolatukban. Az adás öröme, természetessége miatt elhomályosul bennük az az erkölcsi figyelmeztetés, hogy „ne tedd, már kapcsolatban vagy!” Mert ez a fajta örömforrás az elköteleződés „plasztikus” szakaszában felülmúlhatatlan gyönyörűséget okoz.
Később, amikor rájön, hogy kapcsolatainak nyitottsága nem felel meg a morális elvárásoknak, és elköteleződése őt monogámmá igyekezné tenni, mély csalódást, pszichikai fájdalmat, a „csillag” szétszakadását éli meg. A „csillagdarabkák” kapcsolatának aktív tagjai egymás ellen és őellene fordulnak, mert a morális minta szerint a „csillag” elfogadhatatlan kapcsolati forma.
Nyilván itt és most a monogám kapcsolatok képesek tartós elkötelezett viszonnyá válni.
Nyilván épp a morális elvekre hivatkozva az ettől különböző formák bűnösként definiáltatnak.

Sokat vívódtam ezen: mert a közösségi jelenlét velejárója, hogy a központi figura egyúttal lehet „szerver”, ha valóban rendelkezik ilyen adottságokkal és igényekkel, és kiszolgálás tekintetében a „csillagdarabkák” átmenetileg megélik az „egy-egy” kapcsolatot. Viszont hosszú távon ez nem tud működni, mert mindenki „egy-egy” kapcsolatot akar és osztozni senki sem szeret. Szükségszerű a bukás és az azt követő magány, és bezárkózás.
Csak egy módon menthető meg a „szerver” kapcsolata: ha választ, és a többi potenciális résztvevőt leválasztja. De tudni kell azt, hogy ezt a választást a „szerver” ugyanolyan veszteségként éli meg. Számára a „csillagdarabkák” egyenlő „egy-egy” kapcsolatok, felszámolásuk olyan, mint a fentebb leírt elkötelezett, mély kapcsolatoké: fájdalmas és mély sebekkel járó.

Azért a legtöbben igyekeznek immunissá válni és rögtön az elején kiválasztani azt az egyet, aki vélhetően megfelelő lesz. Aztán „tévedni emberi dolog”, legfeljebb így védekeznek, ha szakításra kerül sor és másik „egy-egy”-be lépnek.

Hogy jobb-e a csillag, mint a rögtön monogám? Hát, ha bejön, akkor a monogám nem okoz felesleges sérüléseket, viszont a csillag rövid élete alatt intenzitásában, sokszínűségében felülmúlja azt.

Nem tudom eldönteni, mennyire választás – vagy kiválasztottság kérdése, hogy valaki belesodródik a „csillag”ba, vagy marad külső szemlélő. A tartás mindenképpen megakadályozza a bolond „csillag”ot, ugyanakkor megfoszt a járulékos izgalomtól, mely a párválasztódás tűzijátékaként nagyon gyorsan zajlik le.

Éretlen és fiatal voltam, ma már semmiképpen nem lennék „szerver” A naiv és felelőtlen öröm, az adás kényszere helyett a tartósság, hűség, monogámia ( az „egy-egy” kapcsolat ) az, ami vezérfonalként előttem kell, hogy legyen.
Igaz, megértem ma már a „szerver” típusúakat is, ám az ő sorsuk végső soron a feledés, úgy, ahogy azt a kiinduló gondolataimban megfogalmaztam.

Azt is bevallom, hogy sosem állt helyre vágyott normális kapcsolatom, mindvégig kísértett a „csillag”. Tanulságként pedig csak a fájó emlék marad „csillagdarabkáim” iránt, akik jogosan -vagy nem, eltemettek. De temetett a zajongásra, botrányokra nem kíváncsi részvétlen köz is a maga láthatatlan szemétdombján. Így lettem halott. Így veszítettem el azokat az embereket, akiket szeretve túlzásba estem és viszont szeretetük keserű gyűlöletbe, később rezignált beletörődésbe fordult.
Tartozom nekik, nektek a szóval:
kérlek, hogy bocsátsatok meg nekem!


Utoljára változtatva 03-16-2019 @ 08:00 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Blogozó profil
Blogozó profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés
Journal ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds