| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Boldogság, szeretet? Ideje:: 01-07-2007 @ 04:12 pm |
|
|
|
|
Boldogságra, szeretetre vágysz?
Tisztában vagy azzal, hogy a félelmeid irányítanak?
Nem mersz fizetésemelést kérni, mert attól félsz, elküldenek. Nem mersz a pároddal a problémákról beszélni, mert félsz, hogy elveszíted. Inkább a szőnyeg alá söpröd a gondokat, ott legalább nem látod őket. De te is tudod, hogy attól még ott vannak... Folyamatosan rettegsz valamitől és ezt vagy bevallod magadnak, vagy még magadhoz sem vagy őszinte. Lehet, hogy csak kifelé játszod azokat a szerepeket, amelyekről azt hiszed, elvárják tőled, vagy amelyekről azt hiszed, általuk jobbnak tüntetheted fel magad. Rosszabb esetben magadnak is minden nap színházat rendezel. Jó ez neked? Vedd észre, hogy nincs szükséged arra, hogy állandóan félj. Szeretetre van szükséged. És a szeretet nem hagy helyet a félelemnek. Próbálj meg egyszer félelmek nélkül létezni. Kapcsold ki magad, hagyd hogy "mi lesz, ha...". Élj át pillanatokat, perceket, érezd jól magad a bőrödben. A félelmeid fenntartása rengeteg energiád emészti fel. Töltsd fel magad. Ha egyszer képes vagy megtapasztalni a félelem-nélküliséget, ha egyszer önmagad tudsz lenni, vágysz majd arra, hogy ezt az állapotot újra elérd. Hiszen szabadabb lehetsz...
(kívánom nektek...) |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-07-2007 @ 04:12 pm
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 01-07-2007 @ 06:36 pm)
Comment: ez olyan, mintha Osho írta volna... boldogságra, szeretetre vágysz? és mi a boldogság? és mi a szeretet? félelem nélkül élni? na, az csak azoknak adatik meg, akiknek nincs mit veszíteniük! egyszer volt egy lovunk... meg akartuk menteni, mert le akarták vágni. fájt a lába, ha csak kicsit is üggetett, bedagadt a térde... kiderült: versenyló volt. annyit ugrattak vele, hogy végül tönkrement a térde. nem lehetett megmenteni... addig lehetett volna megmenteni, amíg formában volt. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zanzaa (Ideje: 01-07-2007 @ 07:45 pm)
Comment: Szia Szemilla :-)
Osho mutatott egy utat. Van aki megnézi azt és megpróbál járni rajta, van aki meg sem nézi. Én megnéztem, láttam. És járom a saját utam. Hogy mi a boldogság és mi a szeretet? Ezt ezer blogban sem lehetne kifejteni... És hogy félelem nélkül csak azok élhetnek, akiknek nincs mit veszíteniük? Sajnálom, hogy így látod. Én már nem egyszer, nem kétszer próbáltam dönteni és cselekedni úgy, hogy féltem a következményeitől. Féltem attól, hogy kitagadnak a szüleim. Ezért hosszú hetekig csak daráltam és őröltem magam, piszkosul rosszul éreztem magam a bőrömben. Aztán rájöttem, hogy ha nem bánok el a félelmeimmel, sosem lehetek saját magam. Félelmekkel nem lehet dönteni, nem lehet cselekedni. Vagyis lehet, de kérdés, hogy az jó -e nekem. Leküzdöttem a félelmeim... és boldog voltam, mert dönthettem, léphettem, saját magam lehettem... pedig a szüleim kitagadtak... és olyannyira nem bántam meg, hogy a mai napig csak hálát érzek ezért... És persze a viszonyunk ma jobb, mint valaha volt. Örülök, hogy jártál nálam :-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 01-07-2007 @ 09:19 pm)
Comment: Nem tudom, láttam-e már, avagy tudok-e olyan emberről, ki félelem nélkül élt volna. Szerintem nincs olyan. Én még életemben nem féltem! Legfeljebb attól, hogy nehogy holnap félni kezdjek.... Valahogy szerintem így működik ez. A másik meg az, hogy a félelem azért szükséges ahoz, hogy a veszélyérzetünk megfelelő legyen. Igaz, ennek semmi köze a szeretethez, boldogsághoz...
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: kerlac (Ideje: 01-08-2007 @ 01:33 pm)
Comment: Szerintem csupa nemlétező dologtól félünk. Mármint ami a jövőben lehet, de most nincs. Lehetőségektől, hogy el FOGJUK veszíteni az állásunkat, kedvesünket, nem FOGJUK megkapni, amit szeretnénk stb. Ami VAN, attól nem félünk. Az megijeszt, indulatot kelt, nagy bajt jelent stb., de a jelenben nincs ott a félelem. És mivel mindig csak MOST van, jövő pedig sohasincs, így a félelmeink (még ha be is igazolódnak olykor) indokolatlanok. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zanzaa (Ideje: 01-08-2007 @ 01:33 pm)
Comment: Szia Laci :-) Természetesen egészséges félelem mindenkiben van. Amiről én beszéltem, az más... Arra akartam rávilágítani, hogy senkinek nincs szüksége arra, hogy legtöbb döntését a félelmei határozzák meg... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zanzaa (Ideje: 01-08-2007 @ 02:46 pm)
Comment: Szia kerlac-Laci :-) Örülök nagyon, hogy jártál nálam. És örülök annak is, hogy egyetértünk. Most kell élni, most kell átélni, megélni, azt pedig hagyni kell, hogy "mi lesz ha..." |
|
|
|
|
| Hozzászóló: parakalo (Ideje: 01-08-2007 @ 08:09 pm)
Comment: Nem könnyű hagyni a "mi lesz, ha" gondolatot. Persze tökéletesen igazad van abban, amit írtál és szeretnék én is csak a pillanatnak és a má-nak élni, de bevallom nem mindig megy. Jó volt olvasni, amit írtál, mert tele volt indulattal, szenvedélyel. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zanzaa (Ideje: 01-08-2007 @ 09:39 pm)
Comment: Szia Nóri :-) Örülök, hogy te is megértettél... Csak remélni tudom, hogy többször is átélheted... Nem könnyű persze, de lehetséges... Köszönöm, hogy jártál felém. |
|
|
|
|
|
